Akadnak ikonikus, meghatározó képkockák a filmtörténelemben. Olyan jelenetek, amelyeket azok is ismernek, akik egyáltalán nem látták a szóban forgó műveket teljes hosszukban, adott esetben nem is filmes érdeklődésű individuumok. Luis Buñuel Andalúziai kutya című 16 perces rövidfilmjének szemgolyóátvágós képe ilyen jelenet.
Az Andalúziai kutya a történelem egyik legelső kultfilmje, olyan különleges mozgókép, ami egyedi hangulatának és narratív világának köszönhetően kiemelkedő értékkel rendelkezik egy szélesebb rajongói csoport számára, széleskörű népszerűségre azonban nem sikerült szert tennie. Luis Buñuel Salvador Dalí-val közösen álmodta vászonra ezt a szürreális rémálmot, ami filmtechnikai szempontból viszont valóságos paradicsom. A némafilmkorszak kései szakaszának kísérletezgetése teljes pompájában érvényesül ebben a nehezen érthető történettel operáló műben, ami mintha egyfajta apokaliptikus szonáta lenne, amint éppen a közelgő, nagy pusztítást hozó hangosfilmnek bemutatandó áldozatként funkcionál. Érdekes vizuális effektek teszik emlékezetessé a művet. A maszkmesteri munka a szemgolyós jelenet esetében kimagasló, ám a tenyérbe vágott lyukból előmászó hangyasereg hiteles prezentálása is megér egy misét. Mindezt kiválóan alkalmazott kettős expozíciók teszik teljes egésszé, nem túl kellemes, de kétségtelenül maradandó filmélménnyé.
