Az antihős kérdése mindig is bonyolult dolog volt, hiszen a készítőknek olyan karaktereket kell megszerettetniük ilyenkor a nézőkkel, akik alapvetően nem jó, sőt, olykor kifejezetten rossz emberek, de semmiképpen sem páncélban a csatába lovagló, patyolat tiszta hősök. A heist movie esetében talán nem olyan nehézkes a dolog, hiszen a tolvajokat kétségtelenül egyszerűbb szimpatikus színben feltüntetni, mint mondjuk a gyilkosokat vagy a drogdílereket.

Steven Soderbergh alkotása a lopós zsáner egyik legjelesebb képviselője.

Danny Ocean (George Clooney) frissen szabadul a börtönből, ám hiába a büntetett előélet, szenvedélyével nem képes felhagyni. Muszáj újra rabolnia, ráadásul most minden korábbinál nagyobbat akar szakítani. Felkeresi régi társát, Rusty-t (Brad Pitt), hogy közösen rámoljanak ki egyszerre három kaszinót. A megfújandó zsákmány a hírhedten keménykezű Terry Benedict (Andy Garcia) tulajdonát képezi. A példátlanul komplex és kockázatos akcióhoz azonban szükség van még tíz emberre...

A műfajkalandor Steven Soderbergh pályafutásának egyik legjobb filmjéről van szó. A változatos életművel rendelkező direktortól megszokhattuk, hogy általában sikeresen alkalmazkodik az adott történethez, kaméleon módjára változtatja stílusát, ám az Ocean's Eleven esetében önmagához képest is nagyon ráérzett a dologra. Soderbergh az alapvetően könnyed filmet rendkívül ügyes filmtechnikai megoldásokkal teszi összetettebbé. Van, hogy eredendően tök unalmasnak ígérkező jelenetek válnak nagyon érdekessé egyszerűen csak azért, mert Soderbergh rendhagyó helyen rögzítette a kamerát, vagy mert váratlanul megosztotta a képernyőt. Persze emellett a cselekményvezetés dinamikájára sem lehet panaszunk, a kétórás játékidő gyorsan elrepül, pörögnek az események, nem igazán akadnak üresjáratok.

A történet maga természetesen a nagy rablás köré szerveződik, ám a forgatókönyv nem veszi túl komolyan a dolgokat. Nyilván nem paródiáról van szó, de az Ocean's Eleven a kellő határokon belül mégis rendkívül nagy mértékben helyezi a vígjátékra a hangsúlyt. Egymást váltják a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb szövegek, a karakterek pedig jól működnek együtt a heist movie környezetében. A cselekmény fordulatos és átgondolt, sok a homályos folt, ám a fináléban minden a helyére kerül. Kár, hogy a konfliktus egyik fő mozgatórugója egy olyan szerelmi szál, ami se nem érdekes, se nem hatásos, sokkalta inkább erőltetett és bugyuta.

George Clooney illik a főszerepre, jól hozza Danny Ocean figuráját. Különösen jól dolgoznak együtt Brad Pitt-tel, szépen megtalálják a közös hangot, remek jeleneteket produkálnak. Kifejezetten üdítő, hogy két olyan színész, akik adott esetben egymaguk képesek elvinni egy egész filmet a hátukon, ilyen jól megtudják osztani a teret egymás között. A mellékszereplők között láthatjuk az igazi befutás (az első Bourne film) előtt álló Matt Damon-t, aki szintén hitelesen alakít, mellette pedig feltűnik még Casey Affleck és Elliott Gould is, szórakoztató szerepekben. Andy Garcia összességében jól hozza a negatívat, Soderbergh ügyesen irányítja a karaktert, aki, habár a filmben konkrétan semmi illegálisat nem csinál, mégis nagyfokú ellenérzést vált ki a nézőből.

Az Ocean's Eleven jól eltalált tolvajfilm. Erőssége a fordulatos és következetes történetvezetés, de remek színészgárdája sem elhanyagolandó. Kivétel Julia Roberts. Ő minden értelemben borzasztó. 8/10.