Hamarosan érkezik a Halálos iramban-franchise hetedik része (ami 9.1 ponttal nyitott az IMDB-n, szóval vagy az év meglepetése lesz vagy csak nagyobb a füstje, mint a lángja), viszont őszintén bevallom, hogy nem volt kedvem a legelső résztől újranézni, illetve esetenként pótolni a széria eddigi megmozdulásait, így inkább csak az előző két epizódot vállaltam be. Mivel ezek állítólag jó filmek, viszonylag magasak voltak az elvárásaim, ám sajnos mindkét esetben csalódnom kellett.
Halálos iramban: Ötödik sebesség (2011)
Ebben a részben hőseink Brazíliában bujkálnak a hatóságok elől, és nagyban tervezgetik köddé válásukat. Ehhez azonban rengeteg pénzre van szükség, így elhatározzák, hogy kifosztják az ország legbrutálisabb drogbáróját. Azonban a játszmába beleszól a hirtelen feltűnő amerikai kormányügynök Dwayne Johnson tolmácsolásában, hogy borsot törjön az aszfaltbetyárok orra alá. Elsősorban az volt a problémám ezzel a filmmel, hogy még a játékidő felénél sem tartottam, de az agyam már teljesen leolvadt állapotba került. A Fast Five forgatókönyve borzalmasan rossz. A cselekményvezetés izzadtságszagú és botrányosan klisés, a logikai bukfencek hármasával érkeznek, a szövegkönyv pedig ontja magából a kínosabbnál kínosabb megszólalásokat. Vin Diesel és Paul Walker hozzák a kötelezőt, ám főszereplő létükre még így is meglehetősen elsikkadnak a produkció sodrásában. Egyedül Dwayne Johnson emelkedik ki, aki továbbra sem nevezhető színésznek, de legalább igazán élvezi a dolgot, így a néző is könnyedén ki tud vele békülni. Történetileg tehát borzalom, ám a látvány azért valamennyire mégis megmenti az összképet, még ha nem is komoly mértékben. Az akciójelenetek színvonalasak, uralkodik bennük a dinamika és az adrenalin. A finálé egészen kreatívra sikeredett a széfes zúzással, egyértelműen ez lenne az alkotás csúcspontja. Szóval nem egy nagy durranás, de legalább látványosan összetörnek benne néhány autót. 4/10.
Dwayne Johnson karaktere visszatér, és kegyelmet ajánl hőseinknek, amennyiben segítségüket igényelheti egy meglehetősen súlyos ügyben. Történetileg ez a produkció valamivel komolyabban veszi magát, mint az előző, így az összkép kisugárzása is egy fokkal elfogadhatóbb árnyalatot ölt. A karakterek kevesebb kínos megmozdulást kaptak osztályrészül, ráadásul még néhány jó poén is belefért a koktélba. Azért megemlítendő, hogy a személyiségrajzok még mindig borzalmasan felületesek. Ez már a hatodik film, de Dom kapcsán még mindig az a legmélyrehatóbb infónk, hogy jól vezet, Brianről meg az, hogy... jól vezet, na meg persze az, hogy remek apa. A történetvezetés ezúttal is úszik a logikátlanságban, a főáramot sajnos a teljes értelmetlenség viszi előre. Meglehetősen nehéz jól átlátható ok-okozati rendszert felfedezni a cselekmény sodrásában. Az akciójelenetek azonban még ütősebbek, mint az előző rész esetében. A kameramunka egyenesen zseniális, a látványkoreográfiák pedig elképesztően extrémek. Néha már túlságosan is, akad egy-két nagyon B-kategóriás hülyeség, ezeket jó lett volna kihagyni (Dom oroszlánugrása kifejezetten fájt). Összességében viszont elmondható, hogy a maga pofátlan irrealitásában megvan a stílusa is a produkciónak, így kétségtelenül nagyobb élvezeti értékkel bír, mint a Fast Five. 5/10.
