Akár családi filmről, akár horrorról van szó, az amerikai kertvárosnak mindig megvan a maga egyedi hangulata, ami a mű minőségétől függetlenül megfogja a nézőt. A halloween ünnepének is megvan a maga sajátos légköre. Átvettük a tengerentúlról ezt az ünnepet, de rendkívül vérszegényen csináljuk, nem hiába, ez az alkalom nem hozzánk tartozik, nem Közép-Európába való. És ez így is van jól, de ettől függetlenül ne hagyjuk magunkat megakadályozni abban, hogy legalább mértékkel megcsodáljuk azt, ahogy az amcsik hódolnak a köztünk járó holtak és szörnyetegek kelta eredetű ünnepén. És ugye, magának a horror-műfajnak is megvan az egyedi atmoszférája. A vér, a félelem, és a terror művészetéről van szó, amely igazi alapműveket adott a filmvilágnak, azonban tény, hogy manapság már egyre kevesebben csinálják jól. Na, de most keverjük össze ezt a három vonulatot. Az amerikai kertváros halloweenkor... egy horrorfilmben.
És ennek nincs köze John Carpenterhez.
Egy amerikai kisvárosban járunk a töklámpások ünnepén. Az első ránézésre békésnek tűnő település néhány lakóját követhetjük nyomon. Itt van a teljesen átlagosnak tűnő iskolaigazgató (Dylan Baker), aki azonban nem az, akinek látszik, egy fiatal lány (Anna Paquin), aki ezen az estén akarja először megtenni, néhány csokigyűjtő gyerek, akik egy rémisztő városi legenda nyomába erednek, egy magának való szomszéd (Brian Cox), és egy dobozrobotpárnak öltözött házaspár. Na meg persze az a furcsa figura, aki nem nagyobb egy általános iskolás gyereknél, és zsákkal a fején járja az utcákat. Céljai sokáig kifürkészhetetlenek, pedig tudja ő jól, hogy mi a feladata.
A forgatókönyv antológiával igyekszik lenyűgözni bennünket, ami azért jó ötlet, mert az ilyenfajta történetmesélési módszer már eredendően magában hordozza a változatosság ígéretét. És való igaz, hogy az Adsz vagy kapsz képes viszonylag sokszínűvé válni, és fenntudja tartani a nézői érdeklődést. Ez azonban elsősorban annak tudható be, hogy a produkció nagyon rövid, a játékidő alig 80 perces. Michael Dougherty író-rendező remekül eltalálta a megfelelő hosszúságot, és tulajdonképpen érezhető is, hogy a direktor maga is konstatálta, hogy nem túl nagy horderejű történeteiben nincs annyi energia, hogy egy hosszabb horrorfilmet megfelelően ki lehessen tölteni velük. Mert hiába az ügyes és tényleg változatos alapötletek, Dougherty nem alkotott igazán nagy súllyal bíró sztorikat. Inkább általánosabb kliséket, és jól ismert jelenségeket turbózott fel a saját, minden bizonnyal kissé elborult fantáziájával, és ez a módszer remekül működik is a mű 80 percében. Nem fog meg igazán mélyen, valószínűleg nem is marad meg túl sokáig az emlékezetedben, de ne foglalkozz ezzel, mert rövid játékideje alatt gond nélkül szögezi magára a tekintetedet, és kiválóan köti le a figyelmedet.
Ne feledkezzünk meg az összekötő vonulatról, arról a bizonyos zsákfejű figuráról, azaz Peeping Tommy-ról (ő, ha minden igaz, tulajdonképpen az ősi halloween szellemének manifesztációja). Elképesztően ütős, és eme esetben bizony eredeti ötlet! Dougherty óriási ötlete mondanivalót csempész a kezdetben átlagosnak tűnő horrorfilmecskébe. Fókuszba kerül a hagyományok tiszteletének fontossága, és a szomorú tény, hogy napjaink fogyasztói társadalmában a régen még valódi értékkel bíró ünnepek ma már csak jól mutató, vásárlóvonzó logókként funkcionálnak. De ezen az estén eljön a rém, hogy tradíciótiszteletre tanítsa a kisváros lakóit. Betegesen zseniális!
Hiába a forgatókönyv nagyszerű, és eredeti ötlete Peeping Tommy képében, hiába a tulajdonképpen jóféle sztoriegyüttes, ha csak ennyiből állna ez a film, akkor bizony nem érne sok szart. De! Dougherty rendezőként kiváló érzékkel tömi be a lyukakat. Sikerül atmoszférát teremtenie, ami kimért mennyiségű perverzitásból, trash-látványvilágból, és egy jó adag borzongásból áll össze. A direktor ügyesen komponálja meg jeleneteit, ahol kell, ott bátran nyúl a durvuláshoz, máskor azonban sűrű ködbe, és suttogó hangokba bugyolálja a cselekményt, hogy így hozza a frászt nézőjére. Peeping Tommy és Mr. Kreeg összecsapása pedig maga az elborult zsenialitás!
Összességében jó kis film az Adsz vagy kapsz, halloweenkor igazi csemege. Alaposabban átgondolva a látottakat azonban rá kell jönnünk, hogy tulajdonképpen nem egy nagy durranás ez a produkció. Nekünk, magyaroknak különösen nem az. Viszont, ha amerikaiak lennénk, minden bizonnyal rajongnánk érte. 7/10.