Neill Blomkamp 2009-ben robbant be a filmes köztudatba, amikor lófingnyi költségvetésből elkészítette az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb, és egyben legfontosabb sci-fijét, a District 9-t. A rengeteg belső tartalmat, és látványos akciót bemutató produkció hitelessé tette a rendező nevét, így a stúdió boldogan, és feltétel nélkül hozzávágott száz milkót, plusz egy Matt Damont, meg egy Jodie Fostert. Blomkamp szabad kezet kapott. Ezt többé-kevésbé ki is használja, de gondolom senki nem lepődik meg, hogyha azt mondom: A District 9 überelésére esélye sem volt az Elysiumnak. Jó pont a direktor úr számlájára, hogy láthatólag nem is ez volt a cél.
2154-et írunk, a Föld egyre nehezebben bírja az emberiség súlyát cipelni. A lakosság nyomornegyedekben él, tombolnak a betegségek, mindenki egyik napról a másikra él. Csakhogy a bolygó légterén kívül, az űrben létesítettek egy mesterséges planétát, az Elysiumot ( a szó eredetileg az ókori mitológiában található, a hősi halottak túlvilágát hívták így ), ahová a leggazdagabb polgárok nyertek bebocsátást. Az Elysiumon nincsenek betegségek, hiszen bármit képesek meggyógyítani, sőt, még az öregedést is megtudják állítani. Kellemes, kertvárosi hatást keltő környezetben élnek a vagyonosok, távol a nyomortól. Csakhogy földi főhősünk, Max ( Matt Damon ) halálos sugárbetegségben szenved egy munkahelyi baleset következményeképp. Ahhoz, hogy túléljen, fel kell jutnia a mesterséges bolygóra, és célja elérésének érdekében bármire képes. Ha kell meghódítja magát, a testet öltött Mennyországot.
Előfordul, hogy a filmesek olyan jövőképet tárnak elénk, amelyben a technikai fejlődés már a csillagos ég határán is túl jár, monumentális, futurisztikus épületek törnek felfelé, az emberek pedig valószerűtlen frizurákban és ruházatokban járkálnak. Persze, ezekben a filmekben rendszerint kiderül, hogy a felszín alatt valami nincsen rendben, ám Blomkamp a tökéletes külsőséget, és az elfedett nyomorúságot teljesen ketté választja, és előbbit az űrbe helyezi. A filmben ábrázolt Földbolygó sokkal valószínűbb jövőképe világunknak, mint a mesterséges elysiumi élet. Épp ezért tűnik rendellenesnek a fenti világ, mesterségesnek hat az ottani mindenség. Az alapszituáció tehát csillagos ötös.
A sztori felépítése viszont már hagy kívánnivalót maga után. A cselekményvezetés időnként vontatott, a produkció emocionális hatása pedig minimális. Nem szökik könny a szemedbe, nem borzongsz meg, nem kezd hevesebben verni a szíved, pedig a finálé történetileg minderre megadja az okot. Blomkamp sajnos nem érzett rá annyira, pedig a Dstrict 9 - nak az ilyen jellegű hatásgyakorlás volt az egyik legnagyobb erőssége. Ettől függetlenül van azért üzenete az Elysiumnak. Az alapvető gazdag-szegény ellentét adja magát, de ezen kívül megjelenik még a túlnépesedés, és az illegális bevándorlás problémája is. Ezeket szépen be is mutatja a film, viszont a zárás tartalmi része nagyon nem tetszett.
Spoiler:
Az Elysium hamis reményt táplál. Ha belegondolunk abba, hogy a földi lakosság hányszorosa lehet az elysiumi populációnak, akkor rájövünk, hogy Max áldozata hiábavaló, mert a mesterséges bolygó kapacitása egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy több milliárd szenvedőt ellásson. Persze, hogyha a filmhez hasonlóan Los Angelesre konkretizáljuk az egész világot, akkor lehet, hogy tévedek. Mellesleg elég zavaró, hogy ezúttal megint csak az USA létezik, pedig a District 9-ban nagyon szerettük azt, ahogy ezt az állandó klisét kikerülte a rendező.
Spoiler vége.
A karakterek kissé le vannak sarkítva, de ettől függetlenül jól működnek, legalábbis többnyire. A főhős Max nagyon emberi figura, nem az a tipikus hős, egyszerűen csak a túlélési ösztön hajtja. Persze, a végén ez kötelező jelleggel megváltozik, de hát mi mást lehet tenni Hollywoodban. Matt Damon játéka hiteles. Jodie Foster természetesen magasan a legjobb az egész gárdából, bár a karakter sablonos, de ahogy végül kikerül a képből, az ütős. Aztán ott van még a direktor haverja, Sharlto Copley, mint Kruger, az Elysium alvóügynöke, aki nem mellesleg egy féktelen vadállat. Biztos csak az én hibám, hogy végig ő volt a legszimpatikusabb karakter? Copleynak teljesen más alakot kellett megformáznia, mint a District 9-ban, de hihetetlen profizmussal veszi az akadályt, remekül alakít.
A látvány természetesen grandiózus, magával ragadó, kemény, és zúzós. Kissé azért zavaró, hogy a District 9 is bőven rendelkezik ilyen vizuális értékkel, pedig az töredékébe került csak az Elysium költségvetésének. Továbbá elképesztően zavaró, hogy az egy-egy elleni bunyók eszetlenül agyon vannak vagdosva, lehetetlen követni az eseményeket. Természetesen ezúttal is eléggé véresek az akciójelenetek, vannak itt szétszakadó emberek, lerobbanó pofa, késelés, kaszabolás, meg mindenféle ínyencség. Mindemellett pedig remekül keveredik a nyomorgó földi környezeti kép a futurisztikus járművekkel, fegyverekkel, és droidokkal, továbbá a zene se rossz.
Az Elysium - Zárt világ mindenképpen megnézésre érdemes science fiction, de a District 9 árnyékából természetesen nem sikerül kilépnie. Blomkamp inkább csak kevésbé tudta megfelelően kihasználni a nagyobb költségvetést ( bár szerintem a pénz jelentős részletei mentek el a húzónevek gázsijára ), és látványban sem sikerül felülmúlnia korábbi kultfilmjét, valamint a történet végén nagyon zavaró a hamis remény üzenete. Összegezve tehát, az Elysium közel sem tökéletes film, ellenben remek szórakozást, és egy kis gondolkodási alapanyagot nyújt, hogyha nem vársz tőle District 9 2.-t. 7,5/10.
