Movie Tank

District 9 ( 2009 )

2013. augusztus 02. - Sparrow

„ Nem képesek önállóan gondolkodni. Parancsot teljesítenek. ”     

Idegen űrhajók érkeznek a világ nagyvárosai fölé, majd óriási tömegpusztító fegyvereikkel romba döntik világunkat. Kirobban a Los Angeles - i csata, ahol az ellenfelek maguk az idegenek. Van, hogy a földfelszín alól érkeznek, hatalmas gépekben, de az is előfordul, hogy egy másik dimenzióból csapnak le ránk drabális kaijuk formájában. Ám van valami, ami sosem változik: Mindig győzedelmeskedünk, az USA vezetésével bebizonyítjuk, hogy igenis van létjogosultságunk ezen a bolygón. Olyan ellenfeleket kaptunk, akik ellen kormányaink végre-valahára kipróbálhatják legbrutálisabb fegyverfejlesztéseiket. És végül hősként ünnepeljük a katonákat, akik seggbe rúgták az űrlényeket. Az ilyen filmeknek kétségtelenül megvan a maguk bája - kivéve amikor nem - de az érem másik oldalával senki sem volt hajlandó foglalkozni. Egészen addig, amíg meg nem jelent a színen Neill Blomkamp, és el nem készítette meghatározó munkáját, a District 9 - t.

district-9_jpg_595x325_crop_upscale_q85.jpg

Az idegenek űrhajója nem New York, vagy Washington fölé érkezett, hanem Dél-Afrikába, Johannesburg légterébe. Szó se volt invázióról vagy pusztításról. Csupán elsőre igencsak primitív, rákszerű lényeket hozott a hajó, ami aztán nem mozdult többet. Senki sem tudta, hogy tönkrement-e, csak annyi volt biztos, hogy a rákok ezentúl az emberekkel együtt fogják élni mindennapjaikat. Csakhogy a számunkra polgárpukkasztó viselkedést tanúsító űrlények az itt töltött két évtized alatt annyira kiverik a biztosítékot, hogy az eddig otthonukként szolgáló nyomortanya, a 9-es körzet többé nem alkalmas az eltartásukra, így az ezért felelős MNU egy még kisebb, elkerített területre akarja telepíteni őket. A művelet vezetőjeként a lelkes Wikus Van De Merwe - t ( Sharlto Copley ) bízza meg az igazgató, aki amúgy a férfi apósa. Wikus azonban a helyszínen kapcsolatba kerül egy rejtélyes idegen anyaggal, amelynek hatására fokozatosan elkezd rákká változni

Mi is itt a lényeg? Nem más, minthogy a nagy, űrlények fölött győzedelmeskedő blockbusterek után kaptunk egy olyan filmet, ami nem az űrlényeket állítja a negatív oldalra, hanem minket, embereket. A kicsinyes, buta, semmirekellő, tudását kihasználni képtelen emberiséget állítja ítélőszék elé Blomkamp, ráadásul pont úgy, hogy a rákokat sem festi le nálunk jobb színben. Ők az áldozatok, de közben szinte semmiben sem különböznek tőlünk, leszámítva persze külsejüket. És pont ebből következik a zseniális felfedezés: A rákok mi magunk vagyunk. Az emberek pontosan azért akarják elpateroltatni a lényeket a közelükből, mert önmagukra emlékeztetik őket. A rákok képében saját tükörképünket látjuk. Mi is ugyanolyan primitívek vagyunk, de ugyanakkor akad közöttünk okos egyén is. Az űrlények között is, hiszen rendelkeznek egy óriási űrhajóval, illetve rengeteg biológiai alapon működő, nagy erejű fegyverrel. Az írás elején idézet mondat kiről is beszél? A tudásuk megvan, ahogy nekünk is, de kihasználni ugyanúgy nem tudjuk.

Természetesen nem muszáj ennyire mélyre ásnunk ahhoz, hogy üzenetre találjunk eme mesterműben, elég csak egyetlen pillantást vetni az alapkoncepcióra. A nyomornegyedek dögszagú, nyomasztó világával találkozhatunk, a 9-es körzet maga a Pokol, virágzik az illegális fegyverkereskedelem, a szegénység pedig eddig nem látott méreteket öltött. A főhős Wikus lassú metamorfózisa által hangsúlyt kap a pénz mozgatta világ, a profit uralma, a fegyverek szava, a média hatalma. Ahogy a férfi átalakul, úgy kezdi egyre jobban érezni, hogy belül szinte nem is különbözik a rákoktól. A zárókép pedig szívbemarkoló, erőteljesen letaglózó.

siatr9.jpg

Blomkamp bizonyított a District 9 - nal, így hamarosan debütáló, Elysium című munkáját már nagy nevekkel készíthette, ám 2009-ben még be kellett érnie a mondhatni elsőfilmes Sharlto Copleyval, aki azonban meglepően jól hozza a figurát. Fájdalmasan lassú, lélekölő pokoljárást kellett bemutatnia, de jól csinálja. Néha már szinte kézzel fogható a karakter személyiségének megvilágosodása.

30 milkóból varázsolták elő a filmet az alkotók, és hogy milyen sötét mágiával, aljas boszorkánysággal sikerült mégis ennyire látványos filmet készíteniük, azt nem tudom. Az űrlények kidolgozása elsőosztályú, külsejük megtervezése precíz és részletes, a maguk ufós módján gyönyörűek, megvalósításuk mestermunka. Az akciójelenetek, leginkább természetesen a puskaporszagú, lézerfényes finálé, lenyűgözőek. Dinamikus, brutális, magával ragadó, zúzós képsorokban gyönyörködhetünk. A fényképezés mindig kissé világosabb a normálisnál, szinte érezzük a nap perzselő melegét. A fél-dokumentarista módszer egészen hatásosnak bizonyul, hiszen sokkal több információt kapunk, mintha csak az egyik kategóriába tartozna a produkció.

Maradandó alkotás a District 9, kötelező tananyag, tükör az emberiség elé, ami ráadásul egyáltalán nem görbe. Neill Blomkamp megmutatja az érem másik oldalát, lerántja a leplet a valóságról: Mi vagyunk a rosszak, és megérdemeljük a sorsunkat. 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr605439659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása