„ Vannak emberek, akiknek a vérében van a tragédia. ”

Az időutazás a sci-fi témakörök széles tárházának legkedveltebb darabja, hiszen rengetegféleképpen lehet értelmezni, bemutatni, és felhasználni. Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy az elmélet eddigi feldolgozói közül Richard Kelly alkotta meg a legérdekesebb képet a Donnie Darkoval. Az időutazás ebben a filmben nem szórakozás, nem is küldetés, hanem egyszerűen csak kiút egy vészterhes, és baljós jövő felé vezető ösvényről.

Donnie Darko ( Jake Gyllenhaal ) különc fiú. Alvajáró, és pszichológiai segítségre szorul. A paranoid skizofréniára jellemző módon rendszerint hallucinál, ráadásul egy óriásnyulat, aki világvége-jövendölésekkel traktálja, és bűntettek elkövetésére kényszeríti a srácot. Akkor kezdődnek ezek a különös események, amikor egyik éjszaka, a nyúl parancsait követve, Donnie elhagyja otthonát, és gyakorlatilag a semmiből egy repülőgép hajtóműve zuhan egyenesen az ő szobájára. Ha a különösen élethű látomás nem hívja el, a fiú meghalt volna. A hallucinációkról hamarosan egyre inkább az lesz Donnie érzése, hogy igenis valóságosak, a rejtélyes nyúl pedig az időutazásról kezd beszélni neki. Mindezt tetézi, hogy a fiú egyre gyakrabban látja a saját, és mások mellkasából kiáramló, folyadékszerű, képlékeny anyagot, ami mintha húzná maga után az embereket. Donnie hamar rájön, hogy amit lát a testéből kilépni, valójában sorsának útvonala.

Komplikált, összetett, nehéz film a Donnie Darko. De egyáltalán miért Donnie Darko? Miért pont egy ilyen furcsa, fantasyhoz illő név? A válasz egyszerű: Kelly már a névadással is érzékelteti, hogy főhőse különleges, kilóg a sorból, a többi ember az ő számára beszélő állat, nem pedig fajtárs. Józanul próbál, de egyre kevésbé tud ez ellen tenni, de amikor beszippantják a látomások, gyakorlatilag átvedlik valamiféle ijesztő, démonszerű lénnyé, aki a hangok utasításait követi. Olyan szinten sikerül a rendezésnek éreztetnie Donnie társadalomba be nem illeszthetőségét, hogy szinte kézzel fogható az érzés, hogy a világ ki akarja lökni magából a fiút. De miért? Ez a legnagyobb kérdés, a válaszhoz pedig jól megszerkesztett, nehezen értelmezhető, de a végén egy kis gondolkodás útján hamar kitisztuló cselekményvezetés által jutunk el. A film fő kérdése a néző felé: Ha tudnád, hogy a jövőd mások számára fájdalmat és halált rejt, lenne elég bátorságod még a jelenben kiszállni?

Az időutazás történetbeszövése minden korábban és később látott elképzelésnél különlegesebb. Egyszerűen nem tudjuk hová rakni a cselekményben a gyakorlatilag állandóan szóban forgó időutazást, de a váratlanul alakuló fináléban rájövünk, hogy a féreglyuk elmélete adja az egész történet alapját. Mindezt a filmvégi csattanó teszi véglegesen egyértelművé, amely után a zárásban választ kapunk a De miért? kérdésre is. Mindemellett megpendül a filmben az a látásmód is, amire tavaly a Looper is épült: Miért kéne megérteni az időutazást? Miért lehetne egyáltalán felfogni ezt a rejtélyt, mi értelme gondolkodni rajta? Nem elég egyszerűen csak elfogadni, mint vitatkozni vele? Gyakorlatilag amíg ezt az álláspontot nem tesszük magunkévá, nem érthetjük meg teljes egészében a Donnie Darkót.

A címszereplő figurája a valaha volt talán legelképesztőbb gimnazistakorú karakter. Mintha ő maga sem tudná, hogy személyisége hova tartozik a jellemek skáláján, hogy életét melyik érzelem irányítja. Ezt a dilemmát tökéletesen szimbolizálja a félelem-szeretet vonal kapcsán kirobbanó vita a tanórán. Míg minden ember elbújik vagy a félelem vagy a szeretet álarca mögé, és ezekkel a számukra valójában üres szavakkal magyaráznak mindent, addig Donnie tudja, hogy az emberi jellem sokkal összetettebb. Néha ilyen, néha olyan. Néha jó, néha rossz, néha pedig sátánian gonosz. Mivel a film szereplői közül egyedül a főhős látja át ezt az amúgy nyilvánvaló dolgot ( és Donnieval együtt mi is felhúzzuk magunkat, amiért a többiek nem értik ), hamar eluralkodik az érzet, ami azt sugallja, hogy az egyetlen valódi ember a történetben Donnie Darko. A többiek csak robotok, a fiú káosznak hódoló, és baljós eseményeket előrevetítő életének statisztái, akik túlsúlyba kerülnek, és mintha ki akarnák lökni a srácot saját sorsának útjáról. Tragikus fordulat, hogy végül nekik lesz igazuk, ezáltal a film szomorú mondanivalója is letisztul: Ha különleges vagy, jobb, mint a többiek, akkor szenvedésre rendeltettél.

Jake Gyllenhaal nem véletlenül kapott az elmúlt tíz évben jelentős szerepeket, ugyanis a Donnie Darkóval megalapozta későbbi karrierjét. Hihetetlen tehetségről tesz tanúbizonyságot a fiú, máig élete legjobb alakításáról van szó. A mellékszereplők közül nem lehet túl sok erős alakítást kiemelni, ám lehet, hogy ez nem is véletlen, hiszen ezzel is erőteljesebbnek hat a főhős figurája. Azért megemlíteném a Donnie testvéreit alakító Maggie Gyllenhaalt ( nehéz lehetett eljátszani... ), és Daveigh Chaset, utóbbi azért érdekes, mert később ő játszhatta el A körben Samarát.

A filmzene nagyon jó, a betétdalválasztások pedig kiemelkedőek, különösen Gary Jules Mad World című, gyönyörű és elgondolkodtató nótája.

A Donnie Darko kiemelkedő mozgókép, igazán elgondolkodtató, érdekes látásmóddal rendelkező alkotás. Telis-tele értékekkel, és egy olyan főhőssel, akivel a néző igazán jól tud azonosulni. Az időutazós történetek között pedig egyértelműen klasszikus. 9/10.