Sacha Baron Cohen életművének korábbi filmjei közül eddig még csak a Boratot láttam, de azt olyannyira pocséknak találtam, hogy a nyilvánvalóan agybeteg színész többi filmjét messze elkerültem. A diktátor miatt viszont egyenesen a moziteremig mentem, hiszen az előzetesek egy igazán szórakoztató, eredeti humorral megáldott produkciót ígértek. Egyedül attól féltem, hogy a trailerekben elsütötték az összes jó poént, de hál' Istennek ez az érzésem alaptalannak bizonyult. A diktátor igazán színvonalas, nevettető vígjáték, sokrétű humorral, és ha úgy nézzük, mondanivalóval is.
Aladeen admirális generális ( Cohen ) a világ utolsó nagy diktatúrájának irányítója, a közel-keleti Wadiya teljhatalmú ura. Mindig mindenki az ő kívánságait lesi. Emellett atomfegyvereket fejlesztet, melyekkel Izraelt akarja megtámadni. Ám ekkor az ENSZ közbelép, és felszólítja Aladeent, hogy szólaljon fel az amerikai székházban, különben légitámadást indítanak Wadiya ellen. Miután a diktátor megérkezik az Államokba, elrabolja egy bérgyilkos, ám megölnie nem sikerül, viszont levágja hosszú, fekete szakállát, aminek következtében senki sem ismeri fel.