Movie Tank

A hetedik napon - A kör (2002)

2017. január 15. - Sparrow

Az újabb korosztályok felnövésének, illetőleg a technikai fejlődés gyorsuló iramának keresztmetszetében egyre inkább hajlunk az interaktív, de ilyen minőségében nem testmozgást jelentő szabadidő eltöltési cselekvéstípusok felé. Online játékokban veszünk részt, rommá kommenteljük mások bejegyzéseit és videóit, miközben számunkra is adva van minden lehetőség ahhoz, hogy az internet szolgáltatásait kihasználva saját tartalmainkat osszuk meg a névtelen nagy tömeggel. A televízió azért mégis stabilan tartja magát a mai napig, hiszen gondoljunk csak bele, milyen megnyugtató érzés egy fárasztó munkanap vagy iskolai tortúra után lehuppanni a kényelmes karosszékbe és megnézni valami jó műsort. Persze manapság egyre ritkább a minőségi tévés tartalom, de igaz, korábban is alaposan meg kellett válogatni, hogy milyen program sugárzását fogyasztjuk.

Mert van, amelyik csak szimplán bugyuta vagy ostoba, de néhol akár még halálos hatásba is botolhatunk...

ring.jpg

Van egy videokazetta. Legendás anyag, gyilkos cucc. Azt mondják, miután megnézted, csörög a telefon, majd a vonal másik végén valaki azt suttogja: hét napod maradt csupán hátra, aztán meghalsz. Amikor a szabad szájú újságíró, Rachel (Naomi Watts) unokahúga rejtélyes, megmagyarázhatatlan körülmények között életét veszti, barátai erről a szörnyű átokról kezdenek beszélni. A lány állítólag megnézte a rémálomszerű képeket mutató filmet, épp egy héttel a halála előtt. Rachel nyomozásba kezd, először természetesen a jó sztori reményében, ám miután rájön, hogy valóban nem alaptalan rémmeséről van szó, kénytelen jóval komolyabban venni a dolgokat. Az események akkor fordulnak igazán baljósra, amikor kisfia, a koravén Aidan (David Dorfman) biztonsága is veszélybe sodródik.

Ne nézz már összevissza annyi szemetet! Kapcsold ki a tévét! Egész nap csak az előtt a szar előtt döglesz, meg se hallod ha szólnak hozzád! Örökös frázisok, amiket a teljesítmény-centrikus életre még fel nem készült kisgyerekek és a lusta, motiválatlan felnőttek unásig hallgatnak. A kör tulajdonképpen eme szituációs-szociális környezetben gondolkodva építi fel alapkontextusát. Mintha a rengeteg, szánalmasabbnál szánalmasabb, értelmetlen és bárminemű mondanivalótól mentes, szórakoztatónak bélyegzett szennyműsor már nem lenne elég, az embereknek, a lelkes nézőknek új ingerre, valami másra van szükségük. A gyilkos videokazetta rejtélye persze misztikus bosszúhadjáratot és sok-sok horrort is magában foglal, de egyfelől büntetést is kiszab az önmagukkal szemben felelőtlen befogadók szerencsétlen fejére. Hiszen a mű egyik hangulatos jelenetében a sorsával szembesülő Rachel kilép az erkélyre és végignéz a szemközti lakásokon. Az ablaküvegeken keresztül minden egyes otthonban villódzó képernyőkre lesz figyelmes, ahogy a kamera komótosan végigvezeti tekintetét a látható közegen. Háttércselekvés, unaloműzés, tudatos hozzáállástól mentes médiafogyasztás mindenfelé.

ring3.jpg

Amikor meglegyint a halál szele, elsőre csak annyi tűnik nyilvánvalónak, hogy a tévékészülék bekrepált. Megy rajta a hangyafoci, mákosodik a képernyő, miközben fültépő zúgás és sistergés tölti be nappali korábban oly békés csendjét. Mintha a televízió akkor sem akarna elengedni, amikor te magad végre úgy döntöttél, mára elég volt belőle. A tévé jelenségét amúgy is mindig eléggé erőteljes morális pánik lengte körül, talán a huszadik század egyik legkomolyabb ilyetén jelleggel bíró jelensége. Valamiért az a tévképzet alakult ki az emberekben - ahogy azt A kör ügyesen felépített nyitójelenete is megfogalmazza - hogy a készülék nézésétől elrohad az agyad, kiég a szemed, megpusztul a lelked. Pedig nem a televízióval van baj. Hiszen ha nem lenne, mégis min néznénk a jobbnál jobb filmeket, amikor épp nem moziban tervezzük végezni ezt a cselekvést? Ugye, hogy jó egy tévé a háznál? Persze, hogy az! Nem arról van szó tehát, hogy a tévézés rossz dolog. Azzal van a baj, hogy a különböző programcsatornák néhány kivételtől eltekintve gusztustalanabbnál gusztustalanabb műsorokat, az önelégült nézőt okosnak feltüntető, unintelligens vetélkedőket, hányingerkeltő celebshowkat és propaganda híradókat sugároznak. 

A kör egyfelől tehát a maga fekete, kőkemény módon horrorisztikus módján parodizálja a televízió pánikkeltő mechanizmusát, tehát a népességszintű ostobaságot, másfelől felszólal amellett, hogy a képernyős készüléken, mai szemmel mondhatjuk, hogy készülékeken keresztül fogyasztott tartalmakat tudatosan válasszuk meg, kritikusan fogyasszuk a médiát, mert - átvitt értelemben persze - mi magunk is könnyen belekeveredhetünk egy Samara Morgan-féle káros és manipulatív műsorszolgáltató személyiségünket és érzelmi világunkat súlyosan rongáló, gyilkos videokazettájának bűvkörébe. 

Gore Verbinski egyértelműen a 2000-es évek egyik kimagasló amerikai horrorfilmjét tette le az asztalra A kör-rel. Sokan tudják, de vannak tán, akik nem, hogy az 1998-as, Ringu című japán alkotás feldolgozásáról van szó. Az eredeti film kétségtelenül nagy ötlettel ajándékozta meg a műfaj világát, ugyanakkor elmondható, hogy kivitelezés szempontjából kevésbé jött össze a dolog Hideo Nakata stábjának. A Ringu ugyanis elég unalmas.

ring2.jpg

Itt jön a képbe Gore Verbinski, aki nem ontja magából a filmeket, de általában magabiztosan és emlékezetesen teljesít, amikor a kamera mögé áll. Harmadik nagyjátékfilmjével egy globális, valamint egy személyesebb jellegű dolgot bizonyított. Előbbinek keretein belül megmutatta, hogy a remake-készítés önmagában nem az ördögtől való tendencia, hiszen sok esetben lehet indokolt, megfelelő szakemberek kezében pedig valóban nagy eséllyel sülhet el jól a dolog. Másfelől, utóbbira utalva megmutatta, hogy ő aztán semmilyen műfajtól nem retten meg, hiszen könnyedebb mezőkről (Egértanya, A mexikói) evezett fel a rémfilm vizeire (a későbbiekben pedig folytatta a heterogén alkotóvá válás folyamatát, hiszen jött például A Karib-tenger kalózai).

A kör tulajdonképpen krimitörténettel operál. Ezt persze felturbózva, tetemes miszticizmussal vegyíti, és kiadós horrorral tálalja. A Rachel által lebonyolított nyomozási folyamat persze nem feszegeti a Sherlock Holmes-i magasságokat, hiszen ebben a filmben nem is ezen volt a hangsúly, de összességében végig sikerül a figyelmet fenntartó, érdekes szórakozást biztosítania.

Sok újévezredi horror beleesik abba a hibába, hogy, tudva a közönségben helyet foglaló, divathorroros tizenöt évesek létéről és komoly arányáról, nem foglalkozik a karakterépítéssel. Ehren Kruger forgatókönyve szerencsére nem követ el ilyen, morcosságra okot adó meggondolatlanságot, hiszen jól megírt főhősnőt vezet végig a történet viszontagságain. Rachel nem semmi tapasztalásokon megy keresztül annak érdekében, hogy nem túl példaértékű jelleme végre felfejlődjön a korrekt szintre. Valahol egészen irritáló az, ahogy a nő a történet elején egyszerű közönnyel, sőt, szórakozottsággal viseltetik egyik közeli családtagja halála iránt, ráadásul az eset felderítésébe is csak újságírói karrierje miatt vág bele. Ekkor jön a súlyos múltbéli tragédia megismerése, fókuszban az ellentmondásos, egyszerre ártatlannak és démoninak is tetsző Samarával, aki alapjellemileg viszonylag erős párhuzamban áll kisfiával, Aidannel. Rachel így hirtelen megismeri a komoly negatív érzelmek és a zsigeri fájdalom súlyát, és mire a film befejeződik, felnőtt nővé érik, ami egy gyermekét egyedül nevelő anyától alapelvárás.

ring4.png

Az utóbbi években kevés olyan horrort gyártottak - amerikai földön mindenképpen -, ami valóban csontig hatoló, durván erőteljes félelmet képes generálni a befogadóban. A kör szintjét talán csak James Wan tudta komolyabban behozni. Sok filmes azt hiszi, és ez eléggé elszomorító, hogy a hirtelenségre alapuló ijedelem a kulcs a megfelelő hatás kiváltásához. Nem, az maximum a szívbeteg néző sorsának megpecsételéséhez elegendő. Gore Verbinski tudta ezt már tizenöt évvel ezelőtt is, és bizony ő nem az a rendező, aki a jump scare-effektusra hagyatkozva akarna horrort generálni. Talán egyetlen ilyen jellegű mozzanat akad a filmben egy hirtelen megcsörrenő telefon által. Nem, Verbinski a videokazettán látható, lelket terrorizálóan elborzasztó rémképek hol premier plánban, hol margón való bemutatására, a hétnapos procedúrát kísérő rémjelenések hangulatos levezénylésére és a kiváló színvilágra koncentrál. A kör halottszürke, élénkebb színeket kizárólag szimbolikus céllal, a még teljesebb hatás eléréséhez alkalmazó fényképezése a produkció egyik legfőbb hangulatfokozó eleme. Sűrű köd, komor horizont, borús ég, valamint legyek és férgek, na meg csatakos, koszos kútvíz mindenfelé. Mert bizony sokkal félelmetesebb egy megmagyarázhatatlan okok miatt a szürke víz által biztosított halálába ugró lovat nézni, mint egy pillanatra megugrani a sarokból előröhögő gyilkos bohóc kedvéért.

Így lesz tehát A kör a modern félelemhorror iskolapéldája, aminek egy-két apróbb esetlenségét megbocsátjuk, hiszen érezzük ezek szükségességét. A kompromisszumra hajlandók vagyunk, mert tetszik Gore Verbinski kreatív rettegéskeltési metódusa, a fiatal és szép Naomi Watts remek játéka és érezzük azt a megbabonázó valamit, ami ott van a fekete hajzuhatag mögött ücsörgő, minket mindenáron bántani akaró Samara alakja körül összpontosuló légkörben. Az újévezredi amerikai horror minőségi, ritkán tapasztalható légkörében. 8,5/10.   

 

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr1312109201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lex D'Arquebus · http://ugrassvajcba.blog.hu/ 2017.01.17. 15:36:43

Az egyik film, amit kétszer láttam eddig, és soha többet nem akarom megnézni. Zsigerbe hatoló, csontig fagyasztó, még a gondolattól is égnek áll a szőröm.
A másik ilyen az Event Horizon.
süti beállítások módosítása