Azt már megszoktuk, hogy a Netflix sorozatai manapság egyértelműen az élvonalat képviselik, olyannyira, hogy az HBO-n kívül gyakorlatilag nincs egy szolgáltató sem, ami műveik minőségét képes megközelíteni. Gyártanak viszont egész estés filmeket is, bár ezek jellemzően nem szoktak szériáikhoz mérhetően mély nyomot hagyni. Azért Nic Mathieu Budapesten forgatott sci-fi akciófilmjét vártuk már egy ideje, és most végre meg is érkezett. Csekkoljuk!
Valamikor a nem túl távoli jövőben a világ hibásan működő társadalmi rendszerei kezdenek összeomlani. A háborús viszonyok között nagy szükség van hadtechnikai mérnökökre, így Dr. Clyne-nak (James Badge Dale) van munkája bőven. Amikor a polgárháborús Moldovában egészen megmagyarázhatatlan, emberi áldozatokat szedő jelenségre figyelnek fel, a férfinak személyesen kell a helyszínre utaznia, hogy kiderítse, milyen típusú új fegyverről van szó. A helybéliek azonban úgy gondolják, hogy az emberszabású, kísértetszerű lények a természetfelettit képviselik. Úgy vélik, bennük manifesztálódnak a háború borzalmai, hogy revansot vegyenek okozóikon. Az embereken.
A Spectral hibái és javai kéz a kézben járnak, hiszen rendezői és forgatókönyvírói fronton egyaránt kétoldalú produkcióról beszélhetünk. Alapvetően nagyon izgalmas ötlettel van dolgunk, hiszen a háborúellenes mondanivaló olyan, egészen eredeti elem képében jelenik meg, ami valahol a misztikum és a tudományos fantasztikum határmezsgyéjén mozog, hogy csak a finálé csúcsán fedje fel valódi kilétét, igaz eredetét. Ugyanakkor a főkonfliktus hátterének kidolgozása kissé felületesnek tűnik. Mintha a készítők úgy próbálnának nagy szavakat használni, hogy azok tényleges jelentését nem ismerik. Így kissé fura, egyszerre érdekfeszítő, ugyanakkor mégis hiányérzetet produkáló alkotással van dolgunk.
Ahogy írtam, a direktori munka esetében is hasonló a helyzet. Nic Mathieu általában akkor találja meg igazán saját filmművészi különlegességét, amikor hajlandó közelebb lépni az egyénekhez, és a nagy egész helyett a kisebb emberi drámákat kezdi vizsgálni. A női főszereplő sokkos állapotának bemutatása vagy a moldovai kisfiú rövid szerepjátéka például nagyon erős képsorok.
A nagyívű csatajelenetek esetében azonban sokszor unalomba fullad a koreográfia. Akadnak egészen lehengerlő másodpercek, ám ezek hatása hamar tovaillan, hiszen Mathieu fantáziátlan géppuskaorgiái percek alatt túlságosan lefárasztják a nézőt. Ugyanakkor a különleges, gyilkos kísértetlényeket egészen badass vizuális megvalósítás útján prezentálják a készítők. Nagyon jól néznek ki a szörnyek, valóban félelmetesek és erős kisugárzással rendelkeznek. Nem lennék, meglepődve, ha a közeljövőben saját szubkultúra szerveződne köréjük.
A Spectral Budapesten forgott, ezért nekünk, magyar nézőknek még nagyobb élmény a produkció megtekintése. Budapest ugyanis kiváló alapanyagnak bizonyul, már megint. A poszt-apokaliptikus Moldova szerepében sem okoz csalódást. Kiváló helyszínrajzok jelennek meg hazánk fővárosának ölén, és persze reméljük, hogy soha nem kell majd a valóságban ilyen állapotban látnunk (újra) városunkat, de azért másfél óra erejéig, fiktív kontextusban kifejezetten szépen mutat így romosan, hangsúlyozom, szigorúan csak a szó tragikusan költői értelmében.
A Spectral összességben korrekt akciómóka kreatív, bár kidolgozatlan sci-fi-konfliktussal. Nem lesz különösebben maradandó film, de megvannak a maga pillanatai, a lények pedig tényleg ütősen mutatnak. 7/10.
Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!
