Miután A Bourne-csapdával simán túlszárnyalta Doug Liman eleve nagyon jó első részét, Paul Greengrass természetesen maradt a rendezői székben, hogy befejezze a trilógiát. Jól tettem, hogy az előző írás végén nem köteleztem el magamat száz százalékig azon állításom mellett, mely szerint a második epizód a franchise legjobbja. A Bourne-ultimátum újranézése után egészen másképpen látom a dolgokat.

Jason Bourne (Matt Damon) továbbra is szabadlábon van. Habár úgy tűnt, hogy az előző rész eseményei után lezárult a CIA-val való konfliktusa, kiderül, hogy az igazi játszma még csak most kezdődik. Az ügynökség által kihasznált, romokban heverő életét egyben tartani igyekvő ex-bérgyilkos az egész programról le akarja rántani a leplet, egészen a vírus magjáig akarja felgöngyölíteni az ügyet. Ezt természetesen nem hagyhatják azok, akiknek lába alatt forrósodik a talaj, így a CIA igazgatóhelyettese (David Strathairn) megkezdi a Bourne utáni hajtóvadászatot. 

Tony Gilroy és bandája a harmadik részre eljutott a csúcsig. Az előző két epizód is rendkívül intelligens, érdekes történettel rendelkezett, ám ezúttal minden szálon sikerül tekerni egy nagy pluszt. A paranoiathriller és a kémfilm kettőse tökéletes egyensúlyban olvad össze. A Bourne múltjából előmászó részletek és kérdések pont annyira dolgoztatják meg a néző agyát, hogy a folyamatosan pörgő, leülni egy pillanatra sem hajlandó cselekményorkánra is oda tudjunk figyelni. Az első két film által megépített pazar alapot kiválóan használják fel az írók annak érdekében, hogy valóban teljessé tegyék a képet. Nem maradnak megválaszolatlan kérdések, és a fényre kerülő konklúziókkal sem lehet komoly problémánk. Hiába derül ki az igazság, tele van fanyar, bűnös hangulattal. Nem megváltásról, sokkalta inkább gyónásról van szó, és ez az, ami igazán illik is Jason Bourne figurájához.

Paul Greengrass-t abszolút, teljes mértékben elengedték a pórázról. Olyan hihetetlenül izgalmas, magával ragadó filmet rendezett az ember, hogy arra szavakat is alig lehet találni. Ahogy a forgatókönyv kapcsán is írtam, A Bourne-ultimátum egy pillanatra sem ül le, és ezt a direktor változatos, gyakorlatilag folyamatosan áramló akciójelenetekkel támogatja meg. A koreográfia rendkívül precíz. A bunyók átláthatók és nagyon kemények, az autós üldözés brutális, a folyamatos rohanás és hajsza pedig maximumig pumpálja az adrenalint. Abban a kevés lassúbb, párbeszédes jelenetben sem kell félteni Greengrass-t, hiszen ezek a képsorok pazar, sötét, fajsúlyos atmoszférájukkal hódítanak.

Matt Damon remek alakítása harmadszorra már nem meglepő, ám ettől még ugyanolyan nagy élmény nézni, főleg, hogy most már tényleg elmondhatjuk, hogy a színész a játékidő erejéig maximálisan összeforrt eme jellegzetes karakterével. David Strathairn szintén jól hozza figuráját, de ezt meg is szokhattuk tőle, kifejezetten erős karakterszínész. 

A Bourne-ultimátum nagyszerű film, tele pörgéssel, intelligenciával és fajsúllyal. Megunhatatlan kémtörténet, valóban ez a trilógia legjobbja. 10/10.