Miután a Matt Damon-t sztárstátuszba röpítő kémtrilógia befejeződött, úgy volt, hogy a színész többé nem tér vissza Jason Bourne bőrébe. Azonban a Jeremy Renner nevével fémjelzett spin-off nem aratott túl nagy sikert, így kezdetben csak pletykaként, majd teljes bizonyossággal érkezett a hír, miszerint nem csak Damon, hanem Paul Greengrass rendező is visszaevickél a franchise-hoz. Hónap végén érkezik az új kaland, aminek első előzményét még nem Greengrass, hanem Doug Liman vezényelte.
Viharos éjszakán egy halászhajó ismeretlen férfit (Matt Damon) ment ki a tengerből. Miután az idegen magához tér, kiderül, hogy teljes amnéziában szenved, nem emlékszik múltjára, de még a nevére sem. A bőre alá rejtve találnak egy svájci bankszámlaszámot, ez lesz a kiindulópont. A férfi hamarosan rájön, hogy a neve Jason Bourne, ám a széfben kétes elemek sokaságát, hamis útleveleket és fegyvereket is talál, majd ezt követően mindenfelől üldözők hada szabadul rá. Bourne, oldalán az eseményekbe belesodródó Marie-val (Franka Potente) felveszi a harcot a túlélésért és az igazság megleléséért.
A Bourne-rejtély természetesen az amnéziából kiinduló alapvetés miatt válik azonnal, már a játékidő legelső percében érdekessé. Jason Bourne semmit nem tud magáról, a számos másik útlevél miatt még abban sem lehet biztos, hogy ez az igazi neve, így nyomozásba kell kezdenie. Ezen a vonalon tulajdonképpen érdekfeszítő krimi bontakozik ki, ami azért különleges, mert a főhős nem ismeretlen tettes, hanem tulajdonképpen önmaga után nyomoz. Bár bizonyos szempontból így is ismeretlen tettesről beszélhetünk, és ettől csak még izgalmasabbá válik a történet. Helyenként megpendül némi lélektani vonás, hiszen miután kiderül, hogy itt bizony durva dolgok lapulnak, Bourne már nem biztos benne, hogy tudni akarja, kicsoda, és miket tett a múltban. Az igazság azonban rátalál.
Nem szimpla krimiről, sőt, főleg nem krimiről beszélünk azonban, hiszen a Bourne-rejtély elsősorban paranoiathriller és kémfilm összetett fúziója, amiben minden benne van, amiért ezeket a zsánereket szeretjük. Minden sarkon veszély leselkedik, a korábbi szövetségesek ellenségekké válnak, az esetleges győzelem pedig csak még több kínt és fájdalmat vetít előre. Kémfilmes vonatkozásában a titkosszolgálatos történetvezetés minden titokzatossága tiszteletét teszi, azonban nem 007-esre hajazó, erőtlen és rajzfilmszerű tálalásban, hanem véresen komolyan és hitelesen. Nagy kár, hogy a készítők mindenáron beleerőltettek a produkcióba egy szerelmi szálat és Marie karakterét, hiszen ez a vonulat jóformán a produkció egyetlen hiteltelen és logikátlan vonulata.
Doug Liman rendező jól megszerkesztett produktumot prezentál. Akciójeleneteivel nem az a célja, hogy minél nagyobbat és minél durvábbat szóljon, hanem az, hogy a lehető legközelebb kerüljön a nézőhöz, így az tényleg húsán érezheti az adrenalin vérfagyasztó csapkodását. Ennek az attitűdnek megfelelően nincsenek nagyszabású harcok, csak erőteljes egy-egy elleni párbajok, hatásosan törő csontok és fájdalomtól eltorzuló arcvonások, na meg sportkocsis helyett badass roncsautós üldözés.
Matt Damon korábban, és igazából azóta sem játszott ilyen jellegű karaktereket, ám ettől függetlenül remek választás volt a szerepre, egészen kiválóan mozog Jason Bourne szerepében. Franka Potente szintén igazán hiteles játékot nyújt, hiába értelmetlen karaktere szerepeltetése. Chris Cooper tulajdonképpeni főellenségként jól helytáll, és még Clive Owen is tiszteletét teszi.
A Bourne-rejtély egy nagyszerű trilógia kifejezetten ütős első felvonása, ami mára már amolyan klasszikussá is érett, persze teljesen megérdemelten. 8,5/10.
