Movie Tank

Warcraft: A kezdetek (2016)

2016. május 26. - Sparrow

Már megint egy játékadaptáció, aminek az eredetijével egyetlen másodpercet sem töltöttem el. Hogy ez előny vagy hátrány, arról vitatkozhatnánk. Előny lehet azért, mert így elfogulatlanul, kizárólag filmes szemszögből vehetem górcső alá a produkciót, de hátrány lehet azért, mert a játékra tett különböző utalásokat nem értem meg, így valamelyest csökkenhet az élvezeti faktor. Mondjuk ez esetben igazából mindegy, hogy miként tekintünk erre az összefüggésre, mert a Warcraft így is, úgy is baromi gyengére sikerült...

warcraft2.jpg

Az orkok világa haldoklik. A törzsek egy varázslattal megnyitott portálkapun át érkeznek arra a földre, amit új lakóhelyükként képzelnek el. Persze előtte még el kell hódítani az emberektől, akik viszont nem adják könnyen magukat. A király (Dominic Cooper) legmegbízhatóbb embere, Lothar (Travis Fimmel) a gyengélkedő Medivhvel, az emberiség őrzőjével (Ben Foster) együttműködve próbálja meglelni a győzelem kulcsát. Ebben segítségére van a félig ork, félig ember(legalábbis asszem) Ganora (Paula Patton). Eközben az orkok egyik becsületes törzsfője, Durotan (Toby Kebbell) elhatározza, hogy szövetségre lép az emberekkel, hogy legyőzze a faját uralma alá hajtó gonosz varázslatot, ami hosszú távon csak pusztulást eredményez.

Ritkán érzem magam történetleírás közben annyira bizonytalannak, mint az előző paragrafus monitorra vetésekor. Ez annak tudható be, hogy miközben néztem a Warcraftot, meglehetősen nehezen tudtam kihámozni az egymást rendszertelenül váltó, bugyuta jelenetek sokaságából azt, amit történetnek, ne adj' isten konfliktusnak, vagy értelmes cselekményvezetésnek lehetne nevezni. Ez sajnos nem több, mint egy újabb üres és értelmetlen játékadaptáció, ami kizárólag a látvánnyal, na meg a vélhetően tömegesen felvonuló utalásokkal próbál hatni. A forgatókönyv maga viszont kritikán aluli. Az volt az érzésem, hogy ha bemennék egy óvodás, vagy maximum alsó tagozatos iskolás csoporthoz, és megkérném őket, hogy írjanak egy fantáziatörténetet, egy mesét, valószínűleg a munkák nagy hányada sokkal jobban, de legalább úgy sikerülne, mint ez a szerencsétlenség, amit mától IMAX áron vesztegetnek. A történetnek helyszínt szolgáltató világ mibenlétéről, történelméről semmit nem tudunk meg, csak úgy van. A karakterek lógnak a levegőben, helyenként figyelhető meg csupán valamilyen épkézláb motivációs rendszer, persze eme esetekben is csak a szigorú gyerekmatiné sablonokra támaszkodva érkezik változás. A cselekmény szerkesztése és a jellemek közti konfliktusok gyengébb tévéfilmre hajaznak, csupán az az egyetlen valóban erős fordulat képes valamelyest megmenteni az összképet.

warcraft.png

Duncan Jones tegye már meg, hogy visszatér a minimalista, elgondolkodtató sci-fikhez, hiszen az az ő világa, emlékszünk még a Holdra és a Forráskódra, mindkettő nagyszerűen sikerült. Tény és való, hogy a Warcraft tragédiája nem a rendezésen múlik, ugyanakkor azt is fontos leszögezni, hogy Jones nem tesz sokkal többet annál, mint amit akármelyik látványfilmes rendező, egy Roland Emmerich vagy egy Michael Bay (juj, de leírtam) ne tudna összerakni. Ez persze enyhe túlzás, mert az akciójelenetek sodrásában néhol felüti a fejét egy-két kiemelkedő megoldás, ezeket igazán üdítő pillanatokként éltem meg. Kár, hogy kevés van belőlük. A látványvilágon érződik, hogy igyekeztek a videojátékos tálalást előtérbe helyezni, ez sikerül is, de persze a nagy vásznas produkciónak nem tesz jót a műanyag CGI. Ramin Djawadi egész jó, bár túlságosan A gyűrűk urára hajazó zenei témaegyüttest rakott össze.

Travis Fimmel továbbra is tökéletesen tud könnyes tekintettel maga elé bámulni, és tény, hogy szimpatikus csóka, de ennél mélyebbre nemigen nyúlnak színészi képességei. Dominic Cooper aranyozott biodíszletként funkcionál, Ben Foster legemlékezetesebb megmozdulása pedig az, amikor CGI-jal eltorzítják. Paula Patton a Gamora koppintás szerepében (de érted baszod még a neve is majdnem ugyanaz...) kifejezetten jó, egyértelműen ő alakít a legkiemelkedőbben, bár ebben a gárdában ez nem számít különösebb dicsőségnek.

A Warcraft: A kezdetek nem sikerült jól, persze már az előzetesek alapján sem nézett ki túl vonzónak. Úgy gondoltam a trailereket nézve, hogy ez lehet nagyon szar is, és nagyon király is. Hát mostanában nem fogok lottózni... 4/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr638748612

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Warcraft: A kezdetek 2016.05.26. 15:02:21

Bár sosem tartottam sokra, de mindig is kedveltem a Ray Harryhausen-filmeket. A stop motion trükkök egykori mesterének fantáziavilága könnyedén képes magába szippantani, a lényeinek megvan a maguk bája és a filmek hangulata olyannyira sajátságos, hogy ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.05.27. 12:53:33

hát ha szerinted is 4 pont akkor ezt tényleg elbaszták, mondjuk akkor lepődtem volna meg ha nem, úgyhogy én veszek is egy lottót :D

serci 2016.05.27. 22:23:57

Én megnézem! Imádom a fantasy Rpg-ket, a Warcaftot is! A Vikinges színész egyik kedvencem ! Ha üti a Barátok köztöt , már megérte.

Kobor Szellem 2016.05.28. 13:49:17

A film teljesen jó és vállalható, bár lehetett volna hosszabb. A drámái és csatái ütősek. Simán 9/10 a fantasyk között. A lotr-ban sem magyaráztak semmit, szauron gonosz, készpassz. A marvel filmekben is a képedbe nyomják a thanos vicsorgó fejét, hogy na most ő lesz a főgonosz, pedig azt sem tudod, eszik vagy isszák. Ide sem kellett lexikon. A cselekmény haladt, pörgős volt, a tájak szépek, egyedül azt hiányoltam, hogy hosszabb legyen, és több mindent, hosszabban megmutassanak, pl. Dalarant
A posztíró ritka elfogult negatív irányban
süti beállítások módosítása