A sitcom szisztémára épülő felnőtt rajzfilmsorozatok nem véletlenül képeznek jóformán teljesen önálló műfajt a televíziózás kategóriáján belül. Az egyedi szemléletmódú, karikaturisztikus hangvételű történetek és karakterek pont azért fogják meg nézők tömegeit mert általuk a különböző társadalmi problémák nem csak elképesztően szórakoztató, hanem érdekes módon szokatlanul bölcs tálalásban kerülnek bemutatásra. A South Park, a Family Guy és a Simpson család szentháromságán túl azonban nem szabad megfeledkezni a többi címről sem, és most elsősorban nem a legújabb alanyra, a minden korábbinál ütősebbnek tetsző Rick and Mortyra gondolok, hanem a hányattatott sorsú Futuramára, ami fájóan rövid pályafutást ért meg, bár utána olvasva a készítők és a műsorszolgáltató küzdelmeinek, már ennyinek is igazán örülhetünk. Pedig mekkora mestermű!

Fry a fiatal felnőtt lét talaját taposó pizzafutár, akinek enyhén szólva sem kenyere az intelligencia, nem csoda, hogy barátnője elhagyja, ráadásul szilveszter éjjel is dolgoznia kell. Sok jóra nem számíthat az élettől, ám ekkor váratlan fordulat következik. 1999 utolsó napjának éjjelén, nem sokkal az új évezredbe való átlépés előtt Fry pizzát visz egy vészjósló, kutatólaborszerű intézménybe. A helyiség üresen áll, és miután a srác konstatálja, hogy a rendelés hamis volt, maga lát neki a kései vacsorának, ám egy véletlen baleset folytán beleesik az egyik hibernálókamrába. 1000 évnyi fogság után, változatlan formában szabadul. A 3000. évre a Föld teljesen megváltozott. Fry először az öngyilkos hajlamú, szociopata jellemvonásokat mutató robottal, Benderrel köt barátságot, majd csatlakozik leszármazottja, a nála jóval intelligensebb Hubert Farnsworth bolygóközi csomagszállító szolgálatához, ahol megismeri élete szerelmét, az egyszemű földönkívülit, Leelát.

A Futurama ezer esztendővel repíti előre főhősét, hogy bemutassa, hiába ment végbe számos technikai fejlesztés, jelentek meg új találmányok, léptek színre eddig ismeretlen világok, az emberiség alapvető fogyatékosságai hangyányit sem változtak. A mindennapi ostobaság, a nevetségesen értelmetlen személyközi konfliktusok, az ellentétek véget nem érő sorozata továbbra is ugyanúgy jelen van, holott már annyi minden végbement az egy évezred alatt. A szereplők időnként világháborúkat, földönkívüli inváziókat, atomholokausztokat emlegetnek, sőt, egyszer még Jézus második eljövetele is szóba kerül. És mégis, az emberi alapjellemek ugyanolyanok, teljesen defektesek. Mindezt átörökítik saját teremtményeikbe is. A robotok tulajdonképpen az evolúció következő lépcsőfokát képviselik, ám hibás teremtőik hibás gépeket hoztak létre.

Ezt mi sem példázza jobban, mint a sorozat legjobb, és egyben a televíziós animáció egyik legkiemelkedőbb karaktere, Bender, aki konstrukciójából fakadóan alkoholista, hiszen alkohollal működik, nála a józanság vált ki részegséghez hasonlatos hatást. Mindemellett, hiába nincsenek idegei, teljes idegroncs, hazug hedonizmusban áltatja magát, miközben öngyűlölet és magányosság kínozza, hiszen saját negatív vonásaitól, otromba stílusától és deviáns hajlamaitól képtelen szabadulni. Nem kicsit ad az iróniának, hogy ezzel együtt válik Bender a történet első számú komikus figurájává, akire minden epizódban számíthatunk, tudjuk, hogy garantáltan meg fog nevettetni bennünket.

Mert természetesen a Futurama alapvetően vígjáték, így minden rész, a cselekmény összes epizódja elsősorban a könnyed szórakoztatásra és az eszelős poénok még eszelősebb kivitelezésben való bemutatására helyezi a hangsúlyt. Eme célkitűzésében általában sikerrel is jár, ráadásul a hét évad során érkező történetek önismétlővé szinte sosem válnak, ellenben számos érdekes kalandba sodorják hőseinket. Értelemszerűn a science fiction univerzumai és zsánerei tokkal-vonóval tiszteletüket teszik, az idegen világoktól és civilizációktól kezdve az űrcsatákon és az időutazáson át a titokzatos vírusokig és technológiai találmányokig.

A sorozat egyik legnagyobb erőssége az, hogy a szégyentelenül kemény humorizálás és a karikatúrajellegű társadalomkritika mellett gyakorta képes erőteljes emocionális sokkokat előidézni. Ezek elsősorban karakterdrámákban nyilvánulnak meg, nem véletlen, hogy a Futurama legjobb epizódjai rendszerint valamelyik főszereplő múltjára, fájdalmára, sorscsapdájára koncentrálnak. Emellett a fővonal gyakorlatilag nem más, mint Fry és Leela kapcsolata, ami kezdetben felületes ismeretség, majd őszinte barátság, ami aztán plátói, végül pedig igaz és őszinte szerelemmé válik. Számos tévésorozat tanulhatna abból, ahogy a Futurama írói felépítették ezt a különleges és mégis hétköznapinak tetsző kapcsolatot.

A Futurama kimagaslik. Műfaján belül egészen egyedi erővel bíró értékeket képvisel, hiszen kevés az olyan felnőtt animáció, ami ennyire jól megtalálná az egyensúlyt a humor, a társadalomkritika és az emocionális karakterdráma között. Egyedül talán az újonc Rick and Morty színvonalához mérhető. Kihagyhatatlan, kultikus produkció! 10/10.