Közkedvelt műfaj a krimi, hiszen a nézők nagy része szereti a nyomozás hangulatát, azt, hogy a szereplőkkel együtt ő maga is gondolkodhat a cselekményt mozgató rejtélyek nyitján, tippelhet arra, hogy vajon ki a gyilkos, és magában levezetheti indítékokra, motivációkra vonatkozó fejtegetéseit. A krimi a történetmesélés talán leginkább interaktív jelleggel bíró műfaja. Amikor meghalljuk a bűnügyi szócskát, rendszerint mindenkit kétkedő szemmel fürkésző, sokrétű kérdéseket puffogtató, huszadik századi zsarukra gondolunk. Jean-Jacques Annaud Umberto Eco regénye alapján készült alkotása azért rendhagyó képviselője a műfajnak, mert lecseréli a krimi világának megszokott kontextusát, ezzel ismeretlen terepre űzve a nézőt.
Vilmos testvér, a ferences rend szerzetese (Sean Connery) tanítványával (Christian Slater) egy nem nevesített itáliai apátságba érkezik, hogy részt vegyen egy néhány napon belül megrendezésre kerülő konklávén, ám hamar kiderül, hogy a társainál jóval bölcsebb férfira más, komolyabb feladatok is várnak. Hátborzongató haláleset lengi be ugyanis a kolostor atmoszféráját, és fertőzi félelemmel lakóinak szívét. A 14. századi környezetben természetesen mindenki sátáni mesterkedésre gyanakszik, ám az első esetet még egy tragédia követi, és ahogy Vilmos fokozatosan felfedezi az egyre különösebb jeleket és nyomokat, úgy kezd letisztulni a kép, hogy kiderüljön, a gonosz ezúttal (is) emberibb, mint azt bárki gondolta volna.
A rózsa neve egyik legfontosabb pozitívuma a főhős karaktere. Az idős, sokat tapasztalt ferences szerzetes bölcsességével kimagaslik környezetéből. Úgy gondolkodik istenről, vallásról és inkvizícióról, ahogy középkori társai közül szinte senki más, saját világát gyakorlatilag évszázadokkal haladva meg ezzel. Pont ezért válik bizonyos szempontból kitaszítottá is, így tudunk érte szorítani, szurkolni neki és fiatal, rendkívül bizonytalan társának. A krimiszál göngyölítése jól sikerül, a kezdeti titokzatosság fokozatosan alakul át sötét fenyegetéssé és bizonytalansággá, hogy aztán a kirakós néhány darabkájának megfelelő elhelyezésével végül kitisztuljon a kép, és minden részlet mibenlétére, továbbá az ok-okozati összefüggésekre is fény derüljön. Az már a történet legelején egészen világos, hogy a cselekmény fő mozgatórugója egy igazán komoly egyházkritika, ami pont a 14. századi kontextus miatt válik erőteljessé, hiszen az összes ostobaságot, téves gondolkodást és hithű elvakultságot fájdalmasan aktuálisnak érezzük a film nézése során. Ahogy a produkció egyik leghatásosabb mondata kifejezi, hiába képviseli Istent az apátság, ő nem érzi benne otthon magát, ahogy máshol sem ebben a félresikerült világban. A nyomozási történet mellett egy másik, valamivel spirituálisabb, szerelmi szálra hajazó vonulat is kibontakozik, ami hol önálló életre kel, hol pedig aktívan részt vállal a főszál folyásában, olyannyira, hogy végső soron a mű címét is szolgáltatja.
A rózsa neve mindemellett igencsak látványos film. Nagy dicséret illeti Tonino Delli Colli operatőrt, aki az amúgy remekül megválasztott helyszíneket gyönyörű felvételek útján bocsátja a befogadó rendelkezésére. Nem csupán a nagy totálokról és a természeti képekről van szó, hiszen még a legegyszerűbb párbeszédes jelenetek is nagyon szép környezetet kapnak, a kameramunkán túl a jelmez-, illetőleg a díszletvilágra sem lehet sok panaszunk. A film zeneszerzője James Horner, aki ezúttal egy kevésbé emlékezetes, de azért kétségtelenül hangulatos tételsort komponált. Jean-Jacques Annaud jelenetkoreográfiái többnyire korrektek, akad azonban néhány kifejezetten kiemelkedő képsor. A rendező helyenként egészen misztikus hangulattal ruházza fel a látottakat, és izgalmas, feszült finálét generál.
Sean Connery tökéletesen működik a főszerepben, természetesen illik is a bölcs, sokat látott szerzetes szerepére. Alakítása hiteles és erőteljes, a történet bizonyos fordulópontjain pedig még tekerni is tud rajta valamennyit. Christian Slater viszont nagyon rossz. A bizonytalan, rémült szerzetesnövendék érzelmeit leginkább egyetlenegy, kínosan hasmenéses fertőzést sugalló arckifejezéssel igyekszik érzékeltetni a játékidő teljes hosszában.
A rózsa neve összességében jól összerakott, izgalmas, részletgazdag középkori krimi, mindenkori mondanivalóval megfűszerezve. Sok nyugszik Sean Connery és karaktere vállán, de aggodalomra egy percig sincs okunk, egyedül Christian Slater nyugtalankodik, mert elfelejtette bevenni a reggeli hashajtóját. 8,5/10.
