Az alább tárgyalt filmeket a Scope100 program keretein belül láttam.

Évolution (2015)

Általános undort váltott ki ez az alkotás nézőtársaimból, ám én azon kevesek közé tartozom, akik mégis inkább azt mondták, hogy jó filmről van szó. Tény és való, hogy ez esetben az érdekes sokkalta találóbb jelző, hiszen igazán méltatni mégsem lehet a produkciót. Ez azért van, mert az Évolution ellenségként kezeli a nézőt. Nem csupán történetileg, de vizualitásában is próbára tesz, jelenetről jelenetere eltérő módon igazolva ezt az állítást. Nehéz megérteni, hogy miről van szó egészen pontosan. Alapvetően egy csapatnyi kisfiúról, akiken egymásra kínosan hasonlító nők morbid, perverz orvosi kísérleteket végeznek valahol, egy elhagyatott szigeten. A csodaszép természeti képek, és a kórház, vagy intézet, vagy akármi sötét, romos, nyomasztó belső terei tökéletes kontrasztot alkotnak, hogy mindezt durván megszentségtelenítse néhány olyan kép, ami könnyedén felforgathatja az átlagos moziba járó gyomrát. Mondom ezt én, aki lazán végigülte a Szerb filmet. Összességében tehát nem egyszerű, de kétségtelenül érdekes, gondolatébresztő, gyönyörűen fényképezett film az Évolution. 7,5/10.

Much Loved (2015)

A marokkói prostituáltak mindennapjait bemutató film egyszerre hitelesnek ható környezetrajz és több szálon lefuttatott, izgalmas karakterdráma. Egy, a legtöbb néző számára nem ismert világ tárul fel rendkívül realisztikus valójában, ahogy a karaktereiket remekül tálaló szereplők zuhannak egyik szituációból a másikba, miközben túlfűtött, állatias szexualitás, zéró önbecsülés, és elveszett életcélok maradványdarabkái kísérik útjukat. Az időnként komikus árnyalatot öltő film azonban komoly dráma, ami lealacsonyodott emberi szerepeket mutat be azáltal, hogy felvázolja a képet, miszerint a kurvák és kuncsaftjaik kölcsönösen tárgyiasítva, egymást egyszerre lenézve és felmagasztalva sodródnak a bűnös élvezetek labirintusában, miközben a múltjukban rejlő valódi értékek lassacskán végleg eltűnni látszanak. Mindez szinte már hollywoodiasan pörgős cselekményvezetés és dinamikus jelenetkoreográfiák tolmácsolásában manifesztálódik. Az én Scope-listámon a Mouch Loved lett az első helyezett. 8,5/10. 

Land Legs (2015)

Főhősünk egy szenvedélyes halász, aki azonban nehéz döntést hoz meg azzal, hogy elképzelései szerint végleg, vagy legalábbis jó időre partra száll azért, hogy jobb apa lehessen, támogathassa nehéz időszakban lévő gyerekeit, különösen lányát, aki 16 évesen nem kívánt terhességgel néz szembe. Alapvetően ígéretes családi drámának, továbbá megható apaság-történetnek tűnik a Land Legs, ám a készítők alaposan elszúrják az alapanyagban rejlő lehetőségeket. A kivitelezés vontatott, unalmas, nem tudja bő másfél órában fenntartani a néző érdeklődését. Tény és való, helyenként működik dramedy-ként az összkép, ám ezek a jelenetek ritka kincsnek minősülnek a produkció, halásztörténethez méltatlanul száraz világában. 6/10.