Ha már tegnap úgyis John Wayne-ről esett szó, akkor most, ahogy azt illik, helyrebillenteném az egyensúlyt. Clint Eastwood vadnyugati korszakában nem csupán alakította a marcona pisztolyforgatókat, hanem időnként meg is rendezte őket. Ilyen alak a méltatlanul keveset emlegetett Josey Wales, és az ő törvényen kívüli kalandja.

Josey Wales (Clint Eastwood) békességben éldegélő földműves... volt eddig, hiszen élete egy csapásra megváltozik, amikor otthonát kegyetlen banditák támadják meg. Családja nem éli túl a rajtaütést, házát felégetik, és őt is megsebesítik. Ezután nem sokkal megérkezik hozzá egy lázadó csapat, akiktől értesül arról, hogy támadói csatlakoztak az Unióhoz. Josey így levedli a családapa jellemét, és halálos fegyverforgatóvá válik, aki újdonsült társaival lovagol keresztül a polgárháború csatáin. Miután ügyük elbukik, ő az egyetlen, aki nem hajlandó megadni magát, így habár életben marad, végig kell néznie, ahogy barátait kivégzik, majd kénytelen menekülni az egyenruhás erők elől. És az igazi kalandok még csak eztán kezdődnek.

A forgatókönyv nem sokat tököl az expozícióval, a főhős kiábrándulása és kezdeti negatív sorsfordulata azonnal, már a főcím előtt végbemegy. Ezzel a szokatlan, meglepő, rendkívül gyors, hirtelennek is nevezhető indítással valószínűleg a legtöbb nézőt máris magával rántja az alkotás gyakorlatilag még azelőtt, hogy igazán elkezdődött volna. A zordabb befogadók is könnyedén beadják azonban a derekukat az elkövetkező két óra során, hiszen a Josey Wales cselekménye változatos, izgalmas, és fordulatos, western mivolta mellett vérbeli kalandfilmnek is gond nélkül titulálhatjuk. Josey Wales elmésen megszerkesztett karakterében a világ bajai iránt undorral és megvetéssel viszonyuló anarchista bámul az arcunkba, aki a produkció legkomolyabb párbeszédes jelenetében gyönyörű tanulságot fogalmaz meg az embercsoportok egymás közti ellenségeskedésének hiábavaló ostobaságáról. Nem csak ezen a ponton csillan meg a szövegkönyv, ez az elem ugyanis különösen erős vonulata a film egészének. A történelmi kontextus nem szándékszik ítéletet mondani a múlt bűnei és hibái fölött, ehelyett kizárólag az emberre, mint egyénre fókuszál, arra, aki fel sem fogja, hogy a történelem óriási hullámokat ver körülötte, hiszen a nagy folyamatok majd csak a jövőben, ő utána lesznek átláthatóak. Nem véletlen tehát, hogy Josey az Egyesült Államok új jelensége ellen lázadó katona.

Clint Eastwood egyik korai rendezéséről van szó, ám az összképen nem érződik direktori tapasztalatlanság. Eastwood biztos kézzel tartja a gyeplőt, és rendszerint jól felépített, feszült jelenetek útján ragad magával. Időnként találkozhatunk durvább képsorokkal is, ám ezek zsenialitása pont abban rejlik, hogy úgy képesek sokkolóvá és erőteljessé válni, hogy a tényleges naturalizmust és az önkényességet teljes mértékben kizárják. Az akciójelenetek vágása helyenként túlságosan kapkodó, ám ez hosszú távon nem rontja komoly mértékben az összképet. A testes finálét követően Eastwood megint csak néma feszültségre alapozott, érdekfeszítő zárójelenettel enged utunkra, így téve maximálisan emlékezetessé alkotását. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy a rendező nem csak a gárda többi tagját, hanem önmagát is kiválóan dirigálja, így adva a címszereplőnek stílust, karizmát, és erőteljes kisugárzást.

A törvényenkívüli Josey Wales remek western. Clint Eastwood a Dollár-trilógia után így billenti helyére a mérleget. Egy kicsit ad az amerikaiaknak is. 9,5/10.