Talán vannak olyanok, akiknek még nagyapái is Clint Eastwood-ot emlegették az igazi nagy westernhősként, voltak azonban egykor olyan generációk, akik számára a vadnyugati históriák műfaja John Wayne nevével forrt össze. A színész számos népszerű címben tette tiszteletét, ezek közül az egyik legkedveltebb John Ford 1956-os kalandja.

Néhány évvel járunk az amerikai polgárháború lezárása után, amikor a veterán Ethan Edwards (John Wayne) testvére családjához érkezik látogatóba. Nem tart régóta a vendégeskedés, amikor környékbeli jószágtolvajlásról érkezik hír. Ethan jó pár másik férfival egyetemben csatlakozik a keresőcsapathoz, ám hamarosan kiderül, hogy indiánok figyelemelterelő akciójának estek áldozatul. Mire a férfi visszaér, a család és a tanya már menthetetlen. Egyedül a legkisebb lány lehet még életben, ám őt valószínűleg elrabolták a támadók. Így tehát Ethan és testvére nevelt fia útra kélnek, hogy minden áron megtalálják és kiszabadítsák a gyermeket az indiánok karmai közül. 

Még manapság is lehet olyan felháborodott megszólalásokat hallani, melyek szerint az amerikaiak elmehetnek a francba, amiért őseik leigázták a kontinens eredeti uralkodóit, az indián törzseket. Az üldözőkben is ez a konfliktus jelenik meg sajátos köntösben. A tálalás üzenete szerint leginkább arról van szó, hogy habár a régi és az új lakók képesek lennének békében egymás mellett élni, ők mégis szembehelyezkednek, ellenfelekké válnak. Nem az indiánok elítéléséről van szó, hanem az emberi bestialitás kielemzéséről, hiszen lehet, hogy a családot lemészároló Sebhelyes főnökben valódi gonoszság jelenik meg, ugyanakkor azonban hőseink olyan őslakosokkal is összefutnak, akik kedvesek, segítőkészek, és barátságosak. Ugyanígy a fehér emberek között is akadnak tisztább és mocskosabb figurák egyaránt. Maga a főhős Ethan sem egy makulátlan figura, hiszen személyiségileg meglehetősen kegyetlen, erőszakos, és forrófejű, bár alapjában véve jó ember.

Az öt esztendőn át tartó keresést megelevenítő cselekményvezetés John Ford rendezésében válik hangulatossá. A direktor szép tájakon, tetszetős beállításokkal forgatta le filmjét, amiben így a vadnyugati atmoszféra, minden szépségével és veszedelmével egyetemben, már egy-egy totálkép által is igazán aktív szereplőjévé válik az összképnek. Ford a játékidő teljes hosszában ódzkodik a közeliktől, szereplői arcára ritkán fókuszál, inkább távolabbra helyezkedik, és még a párbeszédes jelenetek során is a minél tágasabb tér belátást teszi meg fő prioritásául. Ennek köszönhetően szép, folytonos hatású jelenetek születnek, bár az is tény, hogy valamivel több akciójelenetet is elbírt volna ez a két óra, hiszen a produkció kicsit unalmas. Amikor viszont dinamikus jelenetkoreográfiákkal, tűzpárbajjal vagy üldözéssel találkozunk, nem lehet okunk panaszra, nem érzünk vontatottságot, csak kár, hogy kevés ilyen jelenetet láthatunk a stáblistáig tartó úton.

John Wayne a főszerepben karizmatikus, férfias kisugárzással lohol az indiánok nyomában, miközben karaktere erős, marcona jellemét hitelesen, néhol pedig lazábban, szórakoztatóbban adja át. Többnyire a mellékszereplők is szépen helytállnak, bár kimagaslani egyikük sem képes.

Az üldözők hangulatos, bár nem túl pörgős western. De ugye, ha már elég volt Clint Eastwood-ból, jöhet John Wayne! 8/10.