Kérte: Matthew Vaughn
Korábban úgy gondoltam, hogy Michael Bay óriásrobotos trilógiája egész jóféle dolog, ám a gyerekkori (amúgy nem is olyan régi) emlékeket felfrissítve rájöttem, hogy az a pár év, ami alatt úgy-ahogy felnőttem, kimunkálta annyira a filmes világlátásomat, hogy mára észrevegyem eme alkotások tetemes hibagócait. Az első rész közel sem tetszett annyira, mint annak idején, de még mindig azt tudom mondani rá, hogy egész jó, a második felvonást viszont abszolút kudarcként éltem meg. Michael Bay harmadszorra is (sőt, azóta ugye már negyedszerre is) nekifutott. Az eredetileg Dark of the Moon alcímmel bemutatott epizód nálunk valamilyen furcsa megfontolásból egyszerű sorszámmal ellátva került forgalmazásba, ám a film nézése közben ez lesz a legkisebb gondunk.
Sam Witwicky (Shia LaBeouf) új barátnőjével (Rosie Huntington-Whiteley) éldegél szerényen, miközben nagyban kajtat munka után, mert Obama a kitüntetés mellé állást már nem adott. Autobot cimborái továbbra is hűségesen védelmezik a Földet, az emberekkel karöltve kutatnak Álca jelenlét után. Sam és Optimusék újra közös kalandba sodródnak, miután kiderül, hogy annak idején a Holdra szállás célja egy, az égitestbe csapódott Autobot űrhajó felderítése volt. A jármű fedélzetének egyetlen utasát, Őrszem fővezért most leszállítják a Földre, és miután új életet lehelnek belé, Megatron és csatlósai is visszatérnek, hogy újra az emberiség vesztére törjenek.
Ezt a filmet már a blogolás időszakában láttam először, ám a premier idején még egy esztendős sem volt a Movie Tank, és akkoriban úgy tűnik, még éppen abban a korban voltam, hogy ez az őrületes robotmészárlás letudott kötni annyira, hogy a forgatókönyv hibáira ne figyeljek oda különösebben. De a szép korok elmúltak, ma már én is olyan kegyetlen vagyok, mint a hivatásos kritikusok. A Dark of the Moon története a második rész teljes csődje után már tartalmaz egy-két jó ötletet, a Holdra szállás bevonása például nagyon tetszett, és a világ kétszeri megmentése után is anyagilag a csajára szoruló Sam helyzete sem rossz kiindulópontnak. A gond az, hogy Ehren Kruger semmit sem tudott kezdeni az alapvetően jó elgondolásokkal, így végül egy kiszámítható fordulatokra épülő, fogyatékosságait ügyesen tusoló, ám ettől függetlenül teljesen értelmetlen, logikátlan hülyeséget hoz ki az összképből cselekmény címén. A bugyuta poénkodást szerencsére visszavették a készítők, ám még így is akad egy-két fölösleges humormorzsa, ami nem igazán kellene a produkcióba. A karakterek kidolgozottsága ezúttal is minimalista, de legalább nem annyira béna, mint az előző részben. Őrszem alakja például egészen jól sikerült.
Michael Bay-nek ezúttal is a kelleténél többször száll el az agya, de az extrém módon kínos, nevetségesen nagyképű momentumokat most nagy örömünkre mellőzi. Helyettük egész ügyesen eltalálja a hangulati tölteteket (az Autobotok száműzése simán az egész franchise csúcspontja), és még jó néhány szép képet is összehoz. Természetesen ezúttal is az akciókra koncentrál elsősorban és ez nem is baj, mert legalább ezen a ponton nem vérzik a film, bár a lassításokat most egy kicsit túlzásba vitte a direktor. A koreográfiák viszont mutatósak, a zúzdák kemények, a CGI elsőosztályú. A városrombolós finálét viszont nagyon túlhúzza Bay, így a produkció utolsó negyed órája már meglehetősen unalmas. Steve Jablonsky zenei témái viszont még mindig a film krémjét képezik.
Shia LaBeouf az első részben még szerethető főhős volt, a másodikban azonban bosszantóvá vált, ebben a harmadik alkotásban pedig valahol a kettő között helyezkedik el, mert habár vannak egészen erős pillanatai is, összességében most is eléggé túljátssza a szerepét (azok az eszelős visítások például előbb keltik egy elmebeteg, mint egy ijedt férfi hatását). Rosie Huntington-Whiteley nevetségesen semmilyen. Megan Fox-nak legalább volt kisugárzása, ha tehetsége nagyon nem is, de ez a csaj abszolút nem való filmvászonra (erre George Miller is rájött az új Mad Max derekán). A divatlapokban meg a kifutókon kétségtelenül elfér, de blockbusterizálva nem nyeljük be. John Turturro most inkább az első részben nyújtott produktumához kerül közelebb, így a látványos ripacskodás elmarad, de nem baj, mert cserébe érkezik John Malkovich, minden bizonnyal élete legrosszabb alakításával.
A Transformers 3. nagyon látványos és még atmoszférája is van, ám a túlnyújtottság és a botrányosan rossz forgatókönyv okán megint csak nem tud igazán magasra emelkedni. De legalább a második rész hibáit kijavítja. 5,5/10.
