Kérte: Farkas55
Az első rész korrekt kalandfilm volt, a második viszont már karakter-centrikus háborús drámát hozott, így a Berserk trilógia harmadik epizódjától megint valami mást, és egyben valami még jobbat vártam. Meg is kaptam.
A Héják Bandája már egy teljes éve menekül Midland seregei elől, miután az uralkodó bármilyen ismert ok nélkül árulóknak nyilvánította őket, Griffith, az egykori vezér pedig azóta is a vártömlöc mélyén szenved a válogatott kínzásoktól. A bandát a káosz előtt elhagyó egykori parancsnok, Guts azonban visszatér és társaihoz újra csatlakozva Griffith segítségére indul. A dolog azonban nem ennyire egyszerű, hiszen Guts-nál látogatást tesz egy különös rémalak, aki a hamarosan megérkező, őrületet és halált hozó viharra hívja fel a harcos figyelmét. A jövendölés beigazolódik, hiszen miután a Nap sötétségbe borul, egy korábban elképzelhetetlennek tartott, természetfeletti harc veszi kezdetét hőseink és az igazi sötétség között.
A készítők minden téren új lapra helyezik ezt a japán kultúrát és a középkori lovagregényt vegyítő történetfolyamot. A korábbi két epizódban csupán háttérbeli, kiegészítő szerepet kapott a természetfeletti, a szellemsík létezése soha nem volt kérdéses, de a hangsúly luxusát a kézzelfogható valóság érdemelte ki. Ez a felállás azonban gyökeres fordulatot vesz a trilógia zárórészében, a játékidő nagy része ugyanis nem a fizikai síkon, hanem a napfogyatkozás következtében megnyíló, idegen helyen játszódik. Egy olyan világba nyerünk betekintést, ami lakóinak elmondása szerint közelebb áll a mennyhez, mint a pokolhoz, ám a történések és a vérszomjas alakok sokasága ennek ellentettjét érzékelteti. Ez a zseniális, alapvető emberi gondolkodást kikezdő helyzetkoreográfia adja meg a film igazi esszenciáját. Ez a különleges, rémisztő természetfeletti keret engedi kibontakoztatni azt a cselekményvezetést, ami lecsupaszítva tulajdonképpen nem más, mint Griffith karakterének teljes és alapos kielemzése. Ez a folyamat már kapott némi prológust a Doldrey végén, ám a készítők most igazi mélységgel is felruházzák. A történet drámaisága szívfacsaró, a kibontakozó, többszintű, változatos tragédiaegyüttes igazán maradandóvá teszi a produkciót.
Az előző két részben is a látványvilág volt a legkiemelkedőbb pozitívum, és ez természetesen ezúttal sincsen másképp. A jelenetek dinamikusak, a színhasználat változatos és élénk kivitelezéssel bír, és történjen akármi a képernyőn, akár még a legbrutálisabb vérengzés is, a vizuális tálalás minden esetben gyönyörű a maga a módján. Na és ha már brutalitás. Aztamindenit! A The Advent ilyen téren is képes fokozni a korábbi teljesítményeket. A túlvilági összecsapás - vagy talán helytállóbb, ha mészárlásnak nevezzük - elképesztően beteg, nagyon brutális, és még morbid szexuális feszültséget is sikerül belevinni. Mindennek tetejébe a különböző démonalakok - vagy saját elmondásuk szerint az angyalok és katonáik - mind nagyon jól néznek ki, ráadásul eléggé sokfélék, így a változatosság területén sem akad probléma. Mindemellett pedig természetesen a filmzene is igazán színvonalas.
A Berserk a trilógiák azon ritka fajtáját képviseli, amelyek három része között pozitív irányú színvonal-emelkedést lehet felfedezni. Az első rész korrekt kalandfilm volt, a második karakter-centrikus háborús dráma, és ez a harmadik cucc pedig már majdhogynem igazi, misztikus mestermű. 9/10.
