Kérte: Kerpel Péter
Matthew McConaughey színészi pályafutásának igazán számottevő szakasza csak az utóbbi években indult be, ám neve már korábban is feltűnt néhány kiemelkedően igényes produkció stáblistáján. 1996-ban ahhoz a Joel Schumacher-hez szerződött, aki karrierje során volt, hogy csúnyán mellényúlt, ám az esetek többségében azonban ha nem is nagy horderejű, de stílusos, emlékezetes alkotásokat prezentált. A Ha ölni kell is ezek sorát erősíti.
Kettő, lépten-nyomon rasszista szitkokat kiabáló suttyó elrabol egy fekete kislányt, akit aztán megaláznak, megerőszakolnak, majd megkísérelnek meggyilkolni. A kislány azonban túléli a szörnyűségeket, így képes azonosítani az elkövetőket. A dühétől fűtött apa (Samuel L. Jackson) az óvadéki tárgyalás előtt, a bíróság épületében agyonlövi mindkét elkövetőt, és véletlenül az őket kísérő rendőrt is súlyosan megsebesíti. A kettős gyilkosság miatt nagy esély van arra, hogy a férfit halálra ítélik, ám az ügyét vállaló, tapasztalatlan, de tehetséges ügyvéd, Jake Brigance (Matthew McConaughey) mindent megtesz azért, hogy felmentesse ügyfelét. Ehhez fontos segítséget nyújt számára a hívatásától már eltiltott, iszákos mentora (Donald Sutherland) és a lelkes joggyakornok, Ellen Roark (Sandra Bullock). Az ügyet azonban nem csak az élete nagy lehetőségét szimatoló kerületi ügyész (Kevin Spacey), hanem az egyik áldozat testvére, a Ku-Klux-Klan feltámasztásán dolgozó Freddie (Kiefer Sutherland) is nehezíti, hiszen valóságos gyűlöletkampányt indít a bosszúálló apa, és a mellette kiállók ellen.
Akiva Goldsman forgatókönyve jó. A rasszizmus problémakörének alapvetéséből csírázik ki a történet, amelyet az író feszes, izgalmas, üresjáratokat a két és fél órás játékidő ellenére is csak elvétve tartalmazó cselekményvezetés útján bontakoztat ki. A jól megírt, választékos, és rendkívül mély szövegkönyv dagályain olyan kényes témák emelkednek fel, és kötelezik a nézőt aktív gondolkodásra, mint az igazság lényege tárgyalótermen belül és kívül, az elvakultság, a rossz beidegződések okozta igazságtalanság, továbbá a halálbüntetés jogossága, és utóbbi téren az oldalválasztás megfelelő indoklása is. McConaughey finálébeli nagy monológja az egyik legjobb, amivel jogi témájú filmben valaha találkozhattunk, nem utolsósorban azért mert végül rendkívül érdekes, merész ítéletet mond a fajgyűlöletről. Goldsman többségében ügyesen megírt karaktereket mozgat a történetben. Jake Brigance remekül árnyalt figura, ugyanakkor azonban az is tény, hogy Spacey ügyésze túlságosan kisarkított jellemet kapott. Annyira unszimpatikusnak akarták feltüntetni, hogy végül nevetségessé vált.
Joel Schumacher elsősorban tárgyalótermi drámát készít, ám a Ha ölni kell erőteljes thriller jellegű vonulattal is rendelkezik. Schumacher eme művében is bizonyítja, hogy utóbbihoz bizony nagyon ért. A direktor feszült, erőteljes modern thrillert kerekít, amelyben zaklató beállításokon keresztül beszél gyűlöletről, félelemről, valamint megaláztatásról. Emellett viszont a jogi vonal képsorai is igazán erőteljesek, Schumacher párbeszédes jelenetei duzzadnak az impulzusoktól. A karmester továbbá a megfelelő pontokon remekül fokozza a hangulatot, a nagyszerű operatőri munkával megtámogatva látványos, sokstatisztás nagyjeleneteket is prezentál, amelyek az egészen remek, kreatív filmzenével válnak igazán teljessé.
Matthew McConaughey már itt észbe kaphatott volna azt illetően, hogy milyen vonalon kellene tovább dolgoznia a későbbiekben, hiszen a vak is látja, hogy már ’96-ban is remekül tudta kamatoztatni tehetségét egy fajsúlyosabb szerepben. Alakítása nagyszerű, érzelemdús produktum. Kevin Spacey nagyon kevés teret kap, így nem igazán tud kibontakozni, ám Sandra Bullock kellemes meglepetést nyújtott egészen nagyszerű játékával, hiszen én őt eléggé túlértékelt színésznőnek tartom, Gravitáció ide vagy oda. A Sutherland-ek jól alakítanak, vicces, hogy karaktereik az egymással szöges ellentétben álló oldalakon helyezkednek el.
A Ha ölni kell sodró lendületű, izgalmas, tartalmas jogi thriller, Joel Schumacher jellegzetes stílusával előadva, Akiva Goldsman remek szövegkönyvével elmesélve. 9/10.
