Az ember nem választhatja meg azt, hogy hová születik. Eleve elrendelt társadalmi közegében kell megtalálnia a maga személyiségét, céljait, és módszereit, amelyekkel sikert arathat. Vannak azonban olyanok, akik nem illenek bele őseik kultúrájába, szociális intézményeinek szorításába, és így máshová vágynak. Talán még ők maguk sem tudják, hogy hová. Ám néhányukkal a sors kivételt tesz, és megmutatja nekik, mivé válhattak volna akkor, hogyha a jó helyre születnek.

Sokan gyűltek össze. Ám közülük csak nagyon kevesen ismerték személyesen. Egyesek szerint nagyszerű ember volt, mások gátlástalan szemétládának tartják. Az azonban biztos, hogy T.E. Lawrence (Peter O'Toole) a brit katonaság soraiban kezdte, és bőven azelőtt, hogy ezredessé vált volna, feladatot kapott, ami az arábiai beduinok közé szólította. Ismeretséget kötött Sherif Ali (Omar Sharif) törzsével, és megdöbbenten látta, hogy az arab csoportok egymás ellen fordulnak ahelyett, hogy összefognának az őket elnyomni akaró török erőkkel szemben. És valahol itt kezdődött el az a folyamat, amely során Lawrence angolból arabbá, közkatonából pedig vezetővé vált.

David Lean alkotása nagyívű, monumentális kalandfilm, ami az embercsoportok között kialakuló, gyakorta erőszakos, és mindenekelőtt értelmetlen konfliktusok bemutatását, illetőleg kielemzését tűzi ki céljául. Ebben a történetben nem csupán a többnyire arctalan, pusztító repülőgépek és gépfegyverek által képviselt török elnyomók helyezkednek a fő ellenfél pozíciójába. Sokkal fájóbb látni azt, ahogy az egy néphez tartozó arab törzsek egymással rivalizálva, kutak birtoklásának kérdéskörében egymást ölve ássák a saját sírjukat. Nyilvánvalóan a kisebb csoportok közötti viszálykodás csak a probléma egyik része, és ezt a forgatókönyv is hangsúlyozni igyekszik, amikor az eltérő kultúrák egymásnak feszülését tálalja. A nyugati világ és a beduinok közege komoly mértékben tér el egymástól, és miközben a film kimondja, hogy így nem is csoda a megértés és az elfogadás kölcsönös elmaradása, azért mégiscsak a népek közötti béke fenntartásának fontosságát teszi meg tanulságául. Persze, a fenntartás csak a megteremtés után következhetne.

Az biztos, hogy az Arábiai Lawrence sokkal kevesebb lenne nagyszerű főhőse nélkül. A címszereplő már alaphelyzetében is igencsak érdekes figura. Lawrence szórakozott, ugyanakkor zseniális, művelt ember, akiről azt is megtudjuk, hogy saját magával sincs teljesen tisztában. A közel négyórás, mégis gyorsan repülő játékidő során ebből a kreatív kezdeményből nagyívű karakterfejlődés bontakozik ki, ami csak erősebbé válik az ütemes cselekményvezetés sodrásában, ami során fordulatokból és érzelmi csúcspontokból sem szenvedünk hiányt. Lawrence a sivatag farkastörvények uralta világában nem csupán egy idegen kultúrával és rengeteg életveszéllyel kerül szembe, hanem önmagával is, és amit ezen a sors általi szembesítésen lát, az megrémiszti, szinte már összetöri, és a történet bizonyos pontjain jóformán az őrület szélére sodorja. Így válik figurája tragikussá, ám furcsa módon mégis irigylésre méltóvá. Peter O'Toole élete egyik legelső, és máig egyik legnépszerűbb szerepében kiváló játékot produkál. Lawrence figurájának minden vonását tökéletesen érzi a színész, így maradéktalanul sikerül átadnia a karakter komikus és tragikus jellemelemeit egyaránt.

David Lean rendezése egészen nagyszerű. A direktor gondosan megtervezett részletgazdag beállításai során a kamera olykor egészen hosszan földbe gyökerezve mered a színtérre, ahol a szereplők épp tartalmas párbeszédeket folytatnak, máskor viszont a kreatív mozgások által jóval érdekesebbé válik a cselekmény adott szakasza. Lean azonban nem csupán a kisebb, személyközi jelenetekben, a dialógusokban alkot maradandót, hanem a grandiózusabb képsorok területén is. Miközben a tikkasztó hőségben a végtelenségig elterülő, vérszomjas sivatag pusztító hatalmasságát érzékelteti, rendszerint remekbe szabott, sok statisztát felvonultató totálokat prezentál. A karmester pazar koreográfiáinak hátterében Maurice Jarre fantasztikus, változatos filmzenéje szól, így színesítve az összképet.

Az Arábiai Lawrence az igazi, vegytiszta kalandfilm műfajának egyik ritka, de nem csak ezért megkerülhetetlen, és évtizedeken át szilárdan maradandó darabja. Nem érdemes kihagyni! 9/10.