Jó sportdrámákra mindig lesz igény, hiszen ez az a zsáner, amire a leginkább azt mondhatjuk, hogy mindenki szereti. Én legalábbis még nem találkoztam olyan véleménnyel, ami elutasítóan lép fel az ilyen stílust képviselő alkotásokkal szemben. A változatosság is adva van, hiszen rengeteg sport létezik a világon, és a heroikus, küzdelmes cselekménynek mindegyik képes kontextusául szolgálni. Ettől függetlenül nagy többségben vannak az amerikai futballt és a küzdősportokat bemutató alkotások, ezért is lehetett üdítő színfolt 2004-ben Gavin O'Connor jégkorongos filmje.

1980-ban járunk. A hidegháború lecsengőben van, ám ezt most még senki sem érzékeli. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között feszülő ellentét az élet minden területén, így a sportban is megjelenik. Herb Brooks (Kurt Russell) nagy álma teljesül, amikor kiemelkedő edzői múltjára való tekintettel megkapja a téli olimpiára induló, nemzeti jégkorongcsapat vezetői posztját. A legfőbb cél a húsz éve veretlen orosz csapat legyőzése, és ennek érdekében az edző gondosan összeválogatott csapatának tagjait igencsak embert próbáló felkészülésnek veti alá.

Eric Guggenheim izgalmas forgatókönyv formájában meséli el az igaz történetet, amelynek keretein belül a lehető legkevesebb nyálat és túlzott szentimentalizmust használva bontja ki az egészségesen nagyképű amerikai öntudatot. Ettől függetlenül akad néhány jelenet, amelyekben túlcsúszik az író pennája, így tiszteletét teszi, és itt-ott megnyirbálja az összkép színvonalát egy-két tocsogósabb benyögés. A szövegkönyv dialógusai amúgy is elég gyakran tesznek tanúságot fantáziátlanságról, máskor viszont a földhözragadt, emberközeli monológok egészen hatásossá képesek válni. A cselekményvezetés hátterében a készítők ügyesen érzékeltetik a hidegháborús feszültséget, az elmúlt évtizedek rengeteg félelme okozta, állandóan jelenlévő, konstans, szinte már megszokott pánikot. A szovjet-amerikai kölcsönösen ellenséges magatartás sportban való felgöngyölítése hasonlóan minőségi tálalásban érkezik, miközben a felemás szinten kidolgozott karakterek viszontagságait figyelhetjük. Herb Brooks edző jellemrajzát pazarul eltalálta a szkript, ám ez talán nem is annyira meglepő, hiszen az egész film leginkább az ő alakja előtti tisztelgésként fogható fel, viszont akad jó pár játékos, akikre nem sikerül kellő figyelmet fordítani, így nem is nagyon tudjuk beazonosítani őket a produkció végén, amikor azt láthatjuk, hogy kivel mi lett az olimpia óta.

Gavin O'Connor célja elsősorban érezhetően az emberközeli, amolyan hétköznapi tálalásmód kidolgozása volt. A karmester jelenetkonstrukciói a túlzott érzelmek helyett a földhözragadt, a néző által könnyebben átélhető drámát hangsúlyozzák, és ez az a fegyver, ami bizonyos szempontból visszafelé sül el. O'Connor ugyanis annyira óvatosan bánik az atmoszférával, hogy az végül nem is válik igazán kirobbanóvá. Természetesen az edzésjelenetek elragadóak, a meccsek is hatásosak, a kameramunka olykor egészen fantasztikus, a nagy, jól átgondolt és szépen kidolgozott fináléban pedig érezzük az izgalmat növekedni lényünkben, ám mégis, az igazán erőteljes katarzis elmarad. Arról a felemelő érzésegyüttesről van szó, ami gond nélkül robban az Emlékezz a titánokra, a Rocky Balboa, vagy a Warrior képsoraiban. Ez a letaglózó, megindító hatásfok kimarad a Csoda a jégen-ből, helyette egy korrekt módon feldolgozott, nagy győzelmet láthatunk megelevenedni, ami tetszik persze, de a stáblista közben mégis eléggé zavaró hiányérzetet tapasztalhatunk.

A színészi játékok általánosságban véve hitelesek és szimpatikusak, ám sokukra nem fogunk tartósabban emlékezni. Ennek elsősorban az az oka, hogy a főszereplő toronymagasan kiemelkedik a gárdából. Kurt Russell fantasztikus, a pályafutása során többnyire egyszerűbb, szórakoztatóan laza karaktereket megelevenítő színész élete talán legkomolyabb feladatát teljesítette gyakorlatilag tökéletesen, amikor Herb Brooks bőrében a nagy edzőhöz méltó, minden téren lenyűgözően hiteles alakítást prezentált.

A Csoda a jégen minőségi sportfilm, ugyanakkor mind a forgatókönyv, mind pedig a rendezés terén akadnak olyan hiányosságok, amelyek okán nem tud a legnagyobbak közé emelkedni. Kihagyni azonban tényleg nem érdemes! 7/10.