Chevy Chase családi vakációs szériájáról hiányosak az ismereteim. Mindössze a karácsonyi fejezettel akadtam össze eddigi pályafutásom során, ami habár tetszett, nem szolgáltatott elegendő motivációt ahhoz, hogy a többi epizódot is megnézzem. Ennek megfelelően visszafogott lelkesedéssel, azaz teljes közönnyel vártam a tulajdonképpeni reboot-ot, amiben a korábbi főhős fiáé a főszerep.

Rusty Griswold (Ed Helms) felnőtt és még apjánál is nagyobb lúzer vált belőle. Egy fapados repülőtársaság pilótájaként nem sok megbecsültséget tudhat magáénak, és otthon sincs minden rendben, fiai ugyanis meglehetősen furcsák. James (Skyler Gisondo) kislányos művészlélek, a kisebbik, Kevin (Steele Stebbins), pedig máris igazi bunkó (amúgy értitek, Kevin James, hahaha...). Felesége (Christina Applegate) sem felhőtlenül boldog, unja már, hogy minden nyáron abba az unalmas faházba utazik a család. Rusty elhatározza, hogy felpezsdíti életüket, és nagy családi vakációra indulnak, melynek célja a legújabb, legbrutálisabb hullámvasút a világon. Persze, odáig még el is kell jutni...

Ez a film borzalmasan rossz. Nem mondom azt, hogy nincsenek szórakoztató pillanatai, hogy nem lehet rajta nevetni, mert ezzel hazudnék. Igenis akadt jó pár mozzanat, amin röhögtem. A gond az, hogy ezek a poénok céltalanul lógnak a levegőben, és elvesznek az összkép ízléstelen, erőltetett, stílustalan humorvilágában. A forgatókönyv túlságosan kisarkított, így nagyon hiteltelen karakterekkel dolgozik. Rusty annyira lúzer, hogy szinte már levegőt se tud venni önállóan, neje, az egykori egyetemi díszribanc unalmas, és unszimpatikus figura, James alakja nem életszerű, még karikatúrának is rossz, Kevin suttyó beszólásai pedig úgy negyedóráig tudnak csak szórakoztatóak maradni, utána már inkább irritálóak. Nincsenek tehát szerethető szereplőink, csak egy unalomba és/vagy erőtlen viccelődésbe fúló, kidolgozatlan cselekményünk, amiért nem érdemes moziba menni. Az úgymond humorvilág ráadásul lépten-nyomon sértegeti a nézőt, és ennek a hatásnak leginkább a színvonalas irónia használatának teljes mellőzése lehet az oka.

John Francis Daley és Jonathan M. Goldstein rendezőpárosának vannak ügyes megmozdulásai. Akadnak szépen, átgondoltan felépített jelenetek, és néhol még kreatív kameramunka is tiszteletét teszi. Helyenként azonban pont a direktori módszer az, ami tönkre vágja az adott képsort. A sördöntős kollégiumi játékban például kicsit sem vicces, ahogy Applegate perceken át vergődik és okád, ahogy a filmvégi verekedős jelenetnek is csak a megvalósítási technikája elmés, mozzanatai azonban nagyon kínosak.

Ed Helms már a Másnaposokban is csak gyökér mellékszereplőként tudott elevickélni Bradley Cooper és Zach Galifianakis szélárnyékában, és most be is bizonyosodik, hogy egy egész filmet rábízni nagy meggondolatlanság. Egyszerűen nem jó a főszereplő, gyenge és kínos produktumot prezentál, ezen nincs mit vitatkozni. Christina Applegate nevetséges, ellenszenves karaktere bőrében nem olyan rossz, Skyler Gisondo viszont pont olyan förtelmes, mint a neve. A különböző epizódszereplők is többnyire csak rontják az összképet. Chris Hemsworth nem mostanában fogja visszanyerni a szimpátiámat, Chevy Chase botrányosan égeti magát, Norman Reedus viszont üdítő színfolt a maga néhány percében.

A Vakáció több fronton is kisiklik, habár tény és való, hogy néha lehet nevetni rajta. Csak az a gond, hogy utána belegondolsz, és rájössz, hogy min nevetsz. Kicsit sem vicces dolgokon, amikkel csak akkor lehet humorizálni, ha kéznél van az irónia (Seth MacFarlane például érti ezt), anélkül viszont az egész nem több puszta bunkóságnál. Fújj. 3/10.