Seth MacFarlane sokáig leginkább a népszerű felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat, az érdes humorú Family Guy kiötlőjeként volt ismert, nemrég azonban elhatározta, hogy a tévé után betör a mozi világába is. A Ted első része megosztotta a közönséget, ám én az utóbbi évek egyik legjobb vígjátékaként emlékszem rá. A Hogyan rohanj a veszTED-be című westernparódia már inkább csak hideget kapott, ám a MacFarlane-féle humor kedvelői még ezt is szerethették, nagy problémáim nekem sem voltak vele. Most pedig befutott a beszélő, füvező, káromkodó plüssmaci második kalandja, amitől nem vártam többet annál, hogy a maga két órájában felhőtlenül elszórakoztasson. Ennek a követelménynek eleget is tesz az új komédia.
Habár korábban úgy tűnt, örökké együtt lesznek, Lori és John (Mark Wahlberg) mégis elváltak. Ám szomorkodásra nincs okunk, hiszen legalább Ted megtalálta az igazit, annak a Tami-Lynn-nek (Jessica Barth) a személyében, akivel már az első részben is nagyokat keféltek az áruház raktárában felpakolt élelmiszereken. A gond csak az, hogy a boldogító igen után nem sokkal házasságuk megromlik, és hogy a dolgot helyrehozzák, gyereket vállalnak. Illetve vállalnának, ám Ted-nek nincs farka, Tami-Lynn méhe már rég meghalt drogtúladagolásban, és örökbe sem fogadhatnak. Utóbbi oka nem más, mint az, hogy az állam szemében Ted nem számít emberi személynek, csupán vagyontárgynak. Így hát nincsen más hátra, be kell perelni az államot. Hőseinket a fiatal ügyvédbojtár (Amanda Seyfried) segíti élete első ügyeként.
A Ted 2, talán nem is meglepő módon, nem annyira jó, mint az első felvonás. Ennek elsősorban az az oka, hogy ez a produkció kevésbé feszes, nem annyira kiegyensúlyozott tempóban halad, mint elődje. Míg az első rész nézése közben jóformán egy másodpercre sem unatkozhattunk, addig itt időnként le-leül a cselekmény, akad egy-két unalmasabb periódus. Viszont utóbbiból nincs olyan sok, hogy az összkép generálta élmény komolyabb sérüléseket szenvedjen. A produkció talán legnagyobb pozitívuma nem más, mint az, hogy Seth MacFarlane a legkisebb mértékben sem önismétlést csinál. Nem az előző epizód sikerén és színvonalán akar felkapaszkodni a csúcsra, hanem újfajta történetet generál, a karaktereket a korábbiaktól eltérő aspektusból mutatja meg, és, persze csak a maga eszelős módján, még gondolkodni is hajlandó.
A legfontosabb részlet természetesen az, hogy a Ted 2 vicces. Természetesen csak és kizárólag azoknak, akik szeretik MacFarlane humorát, és bírták az első részt is. Ted és John továbbra is nagy figurák, a szövegkönyv pedig fergeteges dumákat ad a szájukba. A poénok összetétele nyilvánvalóan ezúttal is a cinikus, ironizáló, durvább vonulatot képviseli, akadnak olyan egészen kemény beszólások is, amiket még a rajongók gyomra is nehezebben vehet be. Természetesen ezúttal is jóformán másodpercenként érkeznek a filmes utalások, és tisztelgések, valamint néhány emlékezetes cameo-nak is örülhetünk (Liam Neeson fergeteges a produkció egyik legjobb jelenetében).
Mark Wahlberg továbbra is teljes mértékben benne van az ökörködésben, nagyon jól érzi magát a szerepben. Bár megmondta a Törtetőkben is, hogy csinál még harminc Ted-et is, ha kell, szóval így nem is olyan meglepő a dolog. Amanda Seyfried szintén jól alakít (és persze megint jól megkapja az író-rendezőtől, hogy olyan óriásiak a szemei, hogy kizárólag Gollammal lehet egy lapon emlegetni), és Jessica Barth se rossz, bár néha nagyon ripacs. Valahogyan Morgan Freeman-t is sikerült rávenni egy mellékszerepre, és a moziból kifelé jövet így csakis arról álmodozunk majd, hogy bárcsak egy, a színész hangjából készült ágyban aludhatnánk.
A Ted 2 tehát jól sikerült, bár nem annyira tempós, mint az első rész. Mindenesetre akinek az előző adag tetszett, az ezt is szeretni fogja. Ha pedig mégsem, az úgyis mindegy, mert Amerika leszarja a véleményedet. 8/10.
