Doug Ellin népszerű vígjátéksorozata nyolc évadon át szórakoztatta a közönséget. Egyetlen részt sem láttam belőle. Azonban számomra pontosan emiatt volt érdekes a nagy vásznas folytatás, hiszen kíváncsi voltam, hogy a készítők képesek-e elragadni azokat a nézőket, akik nem ismerik az alapanyagot. Belegondolva ez mindenképpen logikus elvárás, hiszen ha ezt a mozifilmet sikerre akarják vinni, nem hagyatkozhatnak csak és kizárólag a sorozat rajongóira, ugyanis biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek olyanok, akik úgy ülnek be erre a produkcióra, hogy a széria létezéséről még csak nem is tudnak.

Vince (Adrian Grenier) nagymenő filmsztár és egyike az ügyeletes hollywoodi szépfiúknak. Miután házassága tönkremegy, elhatározza, hogy következő filmjét rendezni is szeretné, ezzel pedig a szívbajt hozza volt menedzserére, a most stúdiófőnökként idegbajoskodó Ari Goldra (Jeremy Piven). Vince azonban szilárdan elköteleződik elképzelései mellett és legjobb barátai, Turtle (Jerry Ferrara) és Eric (Kevin Connolly), valamint bátyja, Johnny Drama (Kevin Dillon) támogatásával igyekszik sikerre vinni a tervezetet. A bemutatóhoz közeledvén azonban át kell lépni a költségvetési keretet, ráadásul már nem is először, és ez nem igazán tetszik a mű mögött álló pénzes texasiaknak.

A legfontosabb kiemelendő szempont az, hogy a Törtetők sikeresen megugrotta legfőbb elvárásomat, és abszolút tudott szórakoztatni úgy, hogy nem ismerem a sorozatot. Egy-két apró pillanatot leszámítva egyszer sem éreztem magam kínosan azért, mert úgy gondoltam, hogy na, ezt a poént talán jobban értékelném, ha tisztában vagyok az előzményekkel. Tehát igen, a Törtetők jó kis vígjáték. Nem nagy horderejű, különösebben talán nem is maradandó, a maga száz percében azonban gond nélkül kikapcsolja az agyadat, és egyenletes teljesítményének köszönhetően egy percig sem untat, pofátlan, trágár, és gyakorta szexcentrikus poénjai pedig nagy többségükben célba találnak. Emellett jól sikerül megfogni azt a természetellenes, visszataszító, dekadens, de a maga módján mégis stílusos hardcore hollywoodi életérzést, ami minden bizonnyal a sorozat alapeleme is lehetett.

Igen, nem láttam a sorozatot, de tisztában vagyok azzal, hogy ez a csapat már 96 epizódot lehúzott együtt. Eme információ ismeretében azonban eléggé zavaró, hogy a mozifilmben egyszerű, egydimenziós, elképesztően sztereotip karakterekkel találkozunk. Egy szépfiú, egy suttyó, egy szerencsétlen, és egy Turtle, akinek kb. annyi jelleme van, hogy mindenki röhög egykori túlsúlyán. 8 évad után ez rémisztően kevés. Egyedül Ari Gold, a többiekhez képest egészen komplex figurája lóg ki a sorból, nem is véletlen, hogy ő a produkció legszórakoztatóbb alakja. A főszereplők mellett időnként egy-egy világsztár is átfut a képen, produkálva néhány emlékezetes cameót. A prímet egyértelműen Liam Neeson viszi.

A színészi játékok nagyrészt átlagosak. A négy főszereplő közül Kevin Dillon-t lehet leginkább kiemelni, ő remekül hozza az izomagyú marhát. Adrian Grenier és Jerry Ferrara eléggé feledhetőek, és Kevin Connolly sem nyújt maradandó teljesítményt. Jeremy Piven viszont parádézik, játékán érződik, hogy az ő karaktere magasan a legjobb az összes közül.

A Törtetők messze nem tökéletes, ám ugyanakkor igazán szórakoztató vígjáték, amit akkor is érdemes megnézni, ha nem vagyunk ismerősei a sorozatnak. 7,5/10.