Vígjátékok esetében szinte mindig zsákbamacskával van dolgunk az adott produkció megtekintése előtt. Nem tudhatjuk, hogy a vicces előzetes valóban jó film előfutára-e, és hasonló módon érhet bennünket nagy meglepetés olyan alkotás részéről, amiből nem néztünk ki túl sokat (annak idején a Másnaposok például ilyesmi volt). A Bérhaverok esetében is kérdéses volt a minőség, mert habár a trailer szállított néhány igazán jó poént, összességében benne érződött a gyenge végeredmény lehetősége is.

Doug (Josh Gad) sohasem gondolta volna, hogy egy igazán jó nő valaha is többre tartaná őt levegőnél, ám menyasszonya (Kaley Cuoco-Sweeting) végül mégis ebből a kategóriából kerül ki. A gond az, hogy Doug beígért az esküvőre hét vőfélyt és egy jóarc tanút, ám mivel hősünknek egyetlen jó barátja sincs, ezen helyek betöltése eléggé nehéznek tűnik. Ekkor hősünk igénybe veszi Jimmy Callahan (Kevin Hart) szolgáltatásait, aki pont ilyen esetekre szakosodott. Az általa lúzereknek titulált vőlegények esküvőjén eljátssza a tökéletes tanút, és ha kell, még vőfélyeket is szerez. Doug azonban minden korábbinál nagyobb kihívás elé állítja a nagy dumás bérhavert, aki viszont megdolgozik a pénzéért, ha már elvállalta a melót.

A Bérhaverok kategóriákkal jobb film annál, mint amilyennek elsőre tűnik. Az elrugaszkodottságában kreatív alapötletből pörgős cselekmény bontakozik kifelé, amelynek fő tanulsága az igaz barátság fontossága, illetve a párkapcsolat súlyával való összemérése (a Bérhaverok a barátság mellett foglal állást, ezen persze hosszan lehetne vitatkozni). A humorvilág meglehetősen ütős, a játékidő első egy órájában megállás nélkül tudunk röhögni a jól megírt dumákon, a néha finoman merész poénokon, és a szórakoztató karaktereken. A forgatókönyv a film végére humor terén elfárad, története pedig logikai szempontból teljesen összeomlik, de emiatt nem bosszankodunk annyira, amennyire amúgy bosszankodhatnánk, hiszen ekkorra már jó pár nagyszerű jeleneten túl vagyunk. A Lost-os zárópoén pedig megvett kilóra.

Meggondolatlanul azt mondhatnánk, hogy vígjátékot rendezni nem nehéz, a lényeg a szövegkönyvön és a színészeken múlik, pedig igenis nagy felelősség nyugszik a karmester vállán. Egy jól eltalált beállítás adott esetben már önmagában viccesebb lehet, mint a szkript legjobb szövegei. Ezt Jeremy Garelick, a Bérhaverok rendezője is megerősíti pont azzal, hogy néha kifejezetten rossz irányból közelíti meg a jeleneteket, így némelyik képsort nemes egyszerűséggel kellemetlen nézni, akármilyen furcsán vagy értelmetlenül is hangzik ez. Mindezt tetézi az időnként kifejezetten kapkodó vágás. Azonban nem konstans tendenciáról van szó, nem ritkán kifejezetten jól összerakott jelenetkompozíciókat kapunk, például néhány mutatós montázst, egy szórakoztató táncjelenetet, és egyebeket.

Josh Gad egész jó, ám ettől függetlenül azt tudom mondani, hogy választhattak volna megfelelőbb színészt is a főszerepre. Jonah Hill-t például eltudtam volna képzelni, amint jóval ütősebben hozza a karaktert. Kevin Hart viszont nagyon jól nyomja. Lehet akad olyan, akinek irritáló a színész szájmenése, számomra azonban még éppen sikerült a felhőtlen szórakoztatás határain belül maradnia, így jókat nevettem a dumáin és lelkes karakterábrázolásán.

A Bérhaverok tehát közel sem hibátlan, ugyanakkor összességében mégis meglepően jó vígjáték, ami nélkül meglehet ugyan lenni, de ha akad rá idő és kedv, érdemes megnézni. 7,5/10.