Steven Spielberg 1993-as, klasszikus látványfilmje megunhatatlan szórakozás, és habár összességében mégsem egy nagy durranás, mégis újra és újra jó kedvvel elő tudjuk venni, mert az ijesztően életszerű dinoszauruszokból sosem lehet elég. A CGI-forradalom egyik mérföldkövéhez készült még két folytatás, ám ezeket most felejtsük el, mert itt van a Jurassic World, ami elhatározta, hogy annyi év után feltámasztja a hamvaiból John Hammond álmát.
Igaz azonban a közhely, miszerint a holtaknak jobb lenne hagyni, hogy békében nyugodjanak.
Habár korábban már bebizonyosodott, hogy a kigenetikázott, hús-vér dinók rövid távon sem túl biztonságosak, Hammond végakarata, és a pénz szava szerint mégis beindul a nagy idegenforgalmi bomba, megnyitja kapuit a Jurassic World. A látogatók természetesen özönlenek a szigetre. Köztük van egy testvérpár is. Gray (Ty Simpkins) és Zach (Nick Robinson) egyben nagynénjüket jönnek meglátogatni, ugyanis Claire (Bryce Dallas Howard) felel a park irányításáért. Mivel az embereknek már nem elég, hogy élőben láthatják a klasszikus dinókat, a tudósok kifejlesztenek egy génmódosított hibridet, ami azonban nem sokkal teremtése után megszökik. A meghökkentően intelligens állat lefegyverzéséhez a vagány raptoridomárt, Owen-t (Chris Pratt) hívják segítségül.
Természetesen cselekmény címen nem sok részletet tudunk elkülöníteni a filmből, néhány, más mozgóképekből ismerős emberke menekül a dinók elől, és itt nagyjából ki is fúl a sztori. A tartalmi töltet értelemszerűen arról beszél, hogy az embernek nem szabadna istent játszania, és tisztelnie kellene az anyatermészetet, és őszintén szólva meglepő, hogy ezt az üzenetet mennyire stílusosan sikerül átadni. Más téren azonban nem brillírozik a forgatókönyv. Egy-két elmésebb mondatot és néhány jó poént leszámítva a szövegkönyv klisés és gagyi, a karakterek sablonosak és unalmasak, még az is túlzás lenne, hogyha papírvékonyságúnak titulálnám őket. A '93-as klasszikusra való utalgatások szinte mindig félremennek, hiszen olyan hatást generálnak, mintha a készítők gúnyolódnának a nagy elődön. Egy kivétel azért akad, a finálét megelőző néhány másodperces jelenetbe ugyanis szabályosan beleremegtek a könnycsatornáim. Még néhány ilyen kellett volna, és akkor az összkép is ütősebb lenne. Végezetül megkapjuk az év talán legbénább zárómondatát. Ügyes ötlet, szép gondolat, csak valahogy mégis nagyon hülyén veszi ki magát.
Colin Trevorrow rendező elképzelései felemás skálát produkálnak. A rendező némely jelenetkoreográfiája kifejezetten ütős, jó pár azonban elképesztően erőltetett, hiteltelen hatást kelt. Ezekről lerí az előre beállítottság, eléggé parodisztikusak, nem illenének az összképbe, amennyiben a másik végletből lenne több a filmben. A finálét ráadásul nagyon elbénázza a karmester azáltal, hogy elúsztatja a produkciót a hollywoodi szentimentalizmus legótvarabb válfaján (de tényleg...). A Jurassic World továbbá bebizonyítja, hogy a CGI rossz kezekben halálos fegyver a jó ízlésre nézve, hiszen ebben filmben jóformán még az oxigén is számítógéppel van meganimálva. És a dinók sem az igaziak. Többségében jól néznek ki, de közelében sincsenek a 22(!) évvel ezelőtt készült produkció szörnyetegeinek, és ez azért elég kínos. Szomorú, hogy a produkció egyetlen kikezdhetetlenül tökéletes eleme John Williams húszéves örökzöldje, ami toronymagasan kiemelkedik az eredeti filmzene unalmas dallamai közül.
A forgatókönyv nem remekel, a rendezés cserbenhagy, a látvány pedig csalódást okoz. A színészgárda teljesítménye azonban még akár meglepően jónak is nevezhető. Chris Pratt karaktere annyira Indiana Jones, hogy még a legyet is röptében kapja el, és habár ez az egyetlen említésre méltó tulajdonsága, a színésznek sikerül szépen helytállnia a bőrében. Bryce Dallas Howard nagyon ügyes, igazán érzelmes játékot produkál, és még a gyerekszínészek sem olyan rosszak. Na meg persze itt van Vincent D'Onofrio, akit mindenki a Daredevil miatt fog imádni ebben a filmben is. Ez nem azt jelenti, hogy rossz lenne az aktor alakítása, de igazság szerint nem nyújt semmi extrát.
A Jurassic World nagyjából azt hozta, amit első előzetesével megígért. Halovány utánérzést, csalódást keltő CGI-jal. Nem volt sok értelme erőltetni. 5,5/10.
