Az utóbbi években, a Filmalap színre lépése óta, a magyar filmipar alkotói előtt lehetőségek tárháza nyílt meg, egyre többen képesek megvalósítani terveiket, és a minőségi mutatókat elnézve ezzel abszolút elégedettek lehetünk. Miklauzic Bence Parkoló című műve nem feltétlenül azt nyújtja, amit az előzetes megtekintése után várnánk tőle. Ebben a szomorú hangulatú drámában a birtoklás körül kialakuló konfliktushelyzet és a pesszimista világlátás filozófiája keveredik össze, maradandó koktélt alkotva.

A rejtélyes múltú Légiós (Lengyel Ferenc) magának való figura. Egy rozzant telken forgalmas parkolót üzemeltet. Lakókocsijában él, a munkát pedig néhány barátjával osztja meg, miközben minden nap figyeli az egyik nála parkoló autót tulajdonló család veszekedéseit, és viszontagságait. Egy napon gyönyörű Ford Mustang hajt be Légiós felségterületére. Az autót vezető Imre (Szervét Tibor) szeretne beállni a parkoló egyetlen tetővel fedett helyére, ám Légiós nem engedi neki, mondván, az az egy hely tabu. Imre egy szállítmányozási cég vagyonos vezetőjeként nem tűri el a visszautasítást, és elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, mindenáron beáll a tető alá. Ahogy a két férfi újra és újra összetűzésbe keveredik, lassacskán kiderül, hogy mindkettejük oldaláról nézve többről van szó, mint egyszerű farokméregetésről.

A parkoló tárgya, és a kibontakozó konfliktus sodrásában megpendülő gazdag-szegény ellentét összességében nem több, mint a felszín. Az alapvetés, ami finoman elfedi a valódi lényeget, a kétrétegű összecsapást. Első körben beszélhetünk klasszikus jellegű, ösztönszerű férfias versengésről, a másik feletti diadalmaskodás iránt érzett kimeríthetetlen vágyról, a kisebbrendűség érzetének mániákus elkerüléséről, pontosabban ennek szándékáról. Az eggyel mélyebb rétegben azonban a szenvedő ember keserűsége elevenedik meg. Valaki, akitől mindent elakarnak venni, nem hajlandó feladni még egy apróságot. Így ami kezdetben telhetetlenségnek, piti gazemberségnek tűnik, később egészen logikus, érthető mechanizmussá alakul. És kibontakozik egy hétköznapi tragédia.

A forgatókönyv legügyesebb vonulata, és egyben a film legnagyobb pozitívuma nem más, mint az attitűd, amellyel a szkript a két központi karakterhez viszonyul. A cselekmény előrehaladásával, fokozatosan, kimért tempóban érkeznek meg az újabb információk, így a kezdetben felületesnek tűnő alakok rétegzett, komplex hősökké válnak, és hamar rájövünk, hogy Légiós nem jó, és Imre nem rossz ember. Mindketten csupán egyszerű vesztesei a világnak, kapufát rúgtak az élet nevezetű focimeccsen, és ennyi. Ez a lényeg, és azt hiszem ez adja meg a Parkoló igazi pikantériáját, ettől lesz hosszabb távon is maradandó alkotás. A fantasztikus karakterkezelése okán.

Miklauzic Bence lassú, ámde stílusosan lassú tempót komponál. Néha kicsit túlzásba viszi a visszafogottságot, és van, hogy nagyon belesüpped az agóniába, összességében viszont remekül megérzi azt az egészen hangyányit elvont atmoszférát, amire ennek a történetnek szüksége van ahhoz, hogy üssön. A jelenetkoreográfiák meglehetősen szépek, az operatőri munka pedig egyenesen pazar. Az ablakon megcsillanó napfény, a madarak mindennapi élet-halál harca, a hébe-hóba elejtett, szimbolikus jellegű gondolatok úgy kerülnek előtérbe a karmester tolmácsolásában, és válnak ezáltal a produkció vezérfonalává, hogy közben nagyszerűen olvadnak bele a cselekmény konkrétabb, kézzelfoghatóbb eseményeinek láncolatába. Mindemellett fontos hangulatfokozó eszköz még a gyönyörű filmzene, amit talán még önmagában is eltudnék hallgatni egy ideig.

A színészi játékok nem kiemelkedőek, de nem is rosszak, összességében véve hiteles aktori produktumokat láthatunk. Lengyel Ferenc korrekt a titokzatos, szomorú kisugárzással bíró Légiós szerepében, Szervét Tibor pedig szintén szépen helytáll a jól rétegzett jellemmel bíró Imre bőrébe bújva. A mellékszereplők sorában feltűnő Pokorny Liára, Rajkai Zoltánra, és Somody Kálmánra sem lehet komoly panaszunk. Még a biztosan nem protekcióval szerepet kapó Miklauzic Simon gyerekszínészi alakítása sem nevezhető rossznak.

A Parkoló ügyes filmdráma, érdekes tartalmi töltettel, remek karakterekkel. Nem érdemes kihagyni! 8/10.