Movie Tank

Regény: Jo Nesbo - Vér a havon

2015. május 10. - Sparrow

Nagyon bosszús voltam, amiért az egyik vizsgám miatt ki kellett hagynom a Bosszúállók: Ultron kora sajtóvetítését. Azonban most már akár kifejezetten szerencsésnek is mondhatom ezt a helyzetet, hiszen amikor nemrégiben elmentem pótolni a kimaradt mozit, és a kezdés előtt sétáltam egyet a kiválasztott plázában, egyszer csak szembe jött velem egy kirakat, benne Jo Nesbo új könyvével, amelynek létezéséről amúgy ki tudja mikor szereztem volna tudomást. A Vér a havon a Norvég Krimikirálytól szokatlan módon rövidke, mindössze 190 oldalas bűnügyi-filozófiai történet, a színvonal milyensége azonban nemigen változott.

nesbo.jpg

"A jó hírek néha olyan valószerűtlenül jók, hogy az már rossz."

 

A '70-es évek Oslójában játszódó történet főhőse Olav. Az antiszociális, diszlexiás férfi bérgyilkosként dolgozik. Hogy miért? Azért mert soha életében nem bizonyult jónak semmi másban. Pedig kipróbálta magát a bűnügy kevésbé kockázatos területein is, de a dolgok sosem alakultak túl jól. Olav most egy bizonyos Daniel Hoffman alkalmazásában áll, aki tisztességesen meg is fizeti hősünk szolgáltatásait. Olav aktuális megbízása más, mint a korábbiak. Most nem mást, mint Hoffman feleségét kéne eltenni láb alól. A bérgyilkos, leginkább egyéb ésszerű választási lehetőség híján, belemegy a melóba, ám amikor megpillantja a célszemélyt, furcsa érzelmek kezdenek felgyűlni a világtól elhidegült lelkében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Olav szerelembe esik. És jó szokásához híven, a szerelem ezúttal is jó nagy szart kavar.

Amennyiben Jo Nesbo felkérte volna Frank Miller-t, hogy illusztrálja történetét, minden bizonnyal egy egészen fasza Sin City képregény született volna. Számomra legalábbis a Vér a havon oldalról oldalra Miller bűnös városának történeteit idézte. A rövid regényben jelen van a sötét betondzsungel hangulat, a vétkek tükrében lefolytatott társadalomelemzés, és a főhős szemszögéből, az ő szavai által elmesélt cselekmény is, persze mindez az északi mester sajátos stílusával és kemény, borús világnézetével fűszerezve. Olav társadalmi periférián élő figurája egyszerre kelt szánalmat és rokonszenvet az olvasóban. Előbbi jelenséget elkorcsosult érzelmi világa, utóbbit fokozatosan feltáruló, borzalmas gyerekkora váltja ki. Ellentmondásos, ijesztő jellemének megrázó, és gyakran megdöbbentően tárgyilagos, máskor viszont érdekfeszítően feltüzelt narrációja vezet végig bennünket a történeten, ami alapvetően eléggé sablonos, ám megvan bolondítva azzal a tipikus, sokrétű nesboi filozófiával, ami elveszi az előbbi probléma élét. A Krimikirály csak a felszínt, a kereteket teremti meg bűnből, vérből, és halálból,  a jéghegy csúcsán túl azonban elsősorban vágyakról, ábrándokról, elképzelt, soha be nem teljesülő gyönyörű jövőképekről, és, A fiú után ismét, szerelemről mesél, ezt a keserédes koktélt pedig konstans szomorúságba és felzaklató kegyetlenségbe oltja.

Nem tökéletes, nem is mestermű. Erősen valószínűsíthető, hogy Jo Nesbo-nak egyszer akadt egy unalmasabb hétvégéje, ami alatt összedobta ezt a szösszenetet. Nem, nem ez az élete műve. Ugyanakkor azonban masszív és hatásos, továbbá lángol benne a világfájdalom. Skarlátvörösen, mint a megszemélyesedő sors által kivégzett ember vére a havon. 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr737447346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása