Filmszerető körökben jó ideje kedvelt téma az eredetiség hiánya a mai mozgóképgyártásban. Újra és újra elárasztják a mozikat, a DVD-piacot meg pláne, az egy kaptafára gyártott, újat mutatni képtelen tucatszemetek. A helyzet azért nem annyira vészes, mint sokan állítják, bőven készülnek még kiváló filmek, ám Rob Cohen A szomszéd fiú című rendezése nem tartozik ezek közé, ellenben nagylelkűen nyújt újabb támadófelületet a szkeptikusok számára.

Claire (Jennifer Lopez) kertvárosi édesanya, aki éppen válni készül hűtlen férjétől (John Corbett). A gimnáziumi irodalomtanárként dolgozó nő látszólag véletlenszerűen ismerkedik meg a szomszéd öregúr frissen beköltözött rokonával, az alig húszéves Noah-val (Ryan Guzman). A srác kezdetben ártalmatlannak tűnik, még az elromlott garázsajtót is segít megjavítani, továbbá jó barátságot köt Claire amúgy nem túl népszerű fiával (Ian Nelson), ám hamarosan félreérthetetlen jelzéseket intéz a nő irányába. Az érzelmileg padlón lévő Claire egy felelőtlen pillanatában enged a csábításnak, és ennek egy meglehetősen tüzes éjszaka lesz az eredménye. Főhősnőnk természetesen tisztában van vele, hogy óriási hibát követett el, és azonnal véget is vetne a dolognak, ám Noah megszállottan ragaszkodik kapcsolatuk folytatásához. Megszállottan és agresszíven.

Csaknem teljes egészében épkézláb ötletek, korrekt fantázia, és bárminemű eredetiség nélkül áll össze ez a történet. Szigorúan csak a legmasszívabb sablonok építik a cselekményt, amelyekhez természetesen logikátlanságok, és röhögni való hülyeségek társulnak. Pedig az alapötlet, és szigorúan csak a sztori kezdeti csírája lehetne színvonalas alkotás kiindulópontja. Egy negyvenes nő és egy húszéves fiú, a tanárnő és egyik diákja között szexuális kapcsolat alakul ki, majd ezzel napirendre kéne térni valahogy. Sokfelé lehetett volna vinni ezt a gondolatot, ám a készítők valamiért úgy gondolták, hogy egy megszállottságra alapozó, érdektelen és kiszámítható thriller iránya a legjobb választás. Gyakorta pornófilmes expozíciókba illő szituációk érkeznek, amelyek kellően megágyaznak a nem ritkán értelmetlen és nagyon hiteltelen diskurzusoknak, miközben a szkript igyekszik feltárni karaktereinek mélységeit, ám az ezerszer lerágott, sablonos gondolatoknál nem jut tovább.

A tálalás szempontjából nézve lelhetünk némi vigaszra. Azért ne tessék túlgondolni! A vágás béna, a kameramunka többnyire fantáziátlan, filmzene mintha nem is lenne, a színvilág pedig amolyan véletlenszerű, fakó hatással rendelkezik. Rob Cohen rendező viszont néha képes egészen talpraesett jelenetkoreográfiákat komponálni. Az egy darab szexjelenet kifejezetten bővelkedik az energiákban, Noah egy-két megmozdulását is sikerül a sablonosság ellenére izgalmassá tenni, továbbá a finálé is pörgősre sikeredett. Az mondjuk kifejezetten megmosolyogtató, hogy mindössze egyetlen olyan másodperc érkezik a másfél órás játékidő alatt, ami megindokolja a 18-as korhatárkarikát.  

A nézők többsége valószínűleg Jennifer Lopez miatt fog beülni a produkcióra, ami leginkább azért szomorú, mert a hölgy borzasztó módon tehetségtelen, az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nem érzi át karakterének érzelmeit és a jelenetek feszültségének mibenlétét. Sokszor kifejezetten rossz nézni, amit csinál, és vigaszképpen még meztelenkedni se nagyon hajlandó. Ryan Guzman egy fokkal jobb, ám ez nem jelenti azt, hogy a színész ne lenne teljes mértékben hiteltelen.

A szomszéd fiú rossz és fölösleges film. Egyetlenegyszer talán érdemes megnézni, ha nagyon sok a szabadidő, mert a rengeteg baromságon többet lehet nevetni, mint némelyik vígjátékon, ám ezért az egy alkalomért nem igazán éri meg moziba menni. 3,5/10.