Nagy várakozás előzte meg Bennett Miller, a Pénzcsináló rendezőjének új filmjét. A Foxcatcher a biztató rendezői előélet mellett azért is nagy érdeklődésre tart számot, mert főszereplője az a Steve Carell, aki könnyedebb vígjátékszerepeiről híres, ám ebben az alkotásban karaktere minden, csak pont nem komikus. Igazából annak a merő ellentéte. Emellett pedig elmondható, hogy a nép mindig is érdeklődően viszonyul a sportfilmekhez. Tehát vártuk a Foxcatcher-t.
Ám a moziban ülve leginkább csak arra fogunk várni, hogy vége legyen már...
1987. Mark Schultz (Channing Tatum) olimpiai bajnok birkózó, aki bátyjával, a szintén eme sportágban jeleskedő Daviddel (Mark Ruffalo) edz a következő nagy megmérettetésre. Mark megkeresést kap a számára korábbról ismeretlen milliárdos, John du Pont (Steve Carell) részéről, aki meghívja magához a férfit. John-ról kiderül, hogy nagy rajongója a birkózósportnak, saját magát is edzőnek vallja, és arra kéri Markot, hogy jó pénzért persze, költözzön hozzá a Foxcatcher-birtokra, és csatlakozzon a Foxcatcher-csapathoz, hogy közösen készüljenek a közelgő világbajnokságra. Kezdetben minden szép és jó, de aztán...
...elalszol. Ja, ez eléggé lehangoló, tudom, de hogyha a sajtóvetítésre történetesen nem délelőtt kerül sor, hanem mondjuk este, nem kizárt, hogy rám szóltak volna a horkolás miatt. Nem hazudok, ebben a filmben nem történik semmi. 130 perc, de komolyan mondom, a világon semmi cselekménye sincsen. Csak úgy van. De tényleg, egyik szituáció követi a másikat, hőseink beszélgetnek erről, meg arról, némely fontos dolgot elmondanak vagy hússzor, nehogy elfelejtsük, aztán Mark földhöz vág valakit a szőnyegen, ekkor felkapjuk a fejünket, de aztán látjuk, hogy ez csak a továbbra is céltalanul hömpölygő cselekményszerűség egyik hangosabb megmozdulása volt csupán, és inkább számoljuk tovább az ujjainkat, hiszen csak másodlagos forrásból tudjuk, hogy tíz van belőlük. Ideje meggyőződni róla! Hajrá!
Na jó, ez így kezdésnek valóban eléggé negatív, el leszek még küldve a jó büdös francba a végén, szóval had szögezem le, hogy azért nem olyan rossz ez a film, sőt igazából nem is rossz. A gond inkább az, hogy nem jó, na meg az, hogy mily módokon nem jó. A The Rover volt legutóbb ennyire unalmas, de az legalább nem nyújtotta el a sztorit, mint a rétestésztát. Tény ami tény, a Foxcatcher tartalmi töltetei átjönnek. Valóban, a mondanivaló kitisztul. A hazafias szemléletmód keveredik az önjelölt példaképstátusszal, továbbá egy jó rakás lélektani feszültséggel, na meg gyűrűző konfliktussal. Szóval valóban, van ebben a filmben lényeg, csak kár, hogy ennyire unalmas cselekményvezetésbe csomagolva kapjuk meg.
Bennett Miller a Pénzcsinálóval megmutatta, hogy a konkrétan jelenlévő sport margóra helyezésével is lehet izgalmas sportfilmet csinálni. A játék mögött zajló stratégia, és a háttér pszichológiája kapta a teret. Érezhetően ez volt a direktor szándéka a Foxcatcher esetében is, ám ezúttal valahogy nem jött össze. Miller munkája meglehetősen hullámvölgyes. Akadnak jól eltalált mozzanatok, főleg a játékidő utolsó fél órájában, de sajnos nagyon gyakran tiszteletét teszi, sőt, igazából dominál a felületesség. A depresszív, gondterhelt hangulat jelet ad magáról, de nem eleget ahhoz, hogy úgy érezzük, többet látunk a jéghegy puszta csúcsánál. Meg kell hagyni, hogy ha már hangulat, akkor a szép dallamokkal operáló filmzene a helyén van.
Steve Carell-t igazán érdekes élmény egy tőle ennyire idegen szerepben látni. A maszkmesterek nem semmi munkát végeztek rajta, annyi szent. A színész nagyon szépen helytáll, bár őszintén szólva kissé túlfokozottnak tartom a körülötte formálódó hype-ot, meg igazából az Oscar-jelölést is. Channing Tatum továbbra is Channing Tatum, még mindig tehetségtelen, ám kétségtelenül dicséretes, hogy legalább igyekszik. Csak kár, hogy senki nem szólt neki a forgatáson, hogy a drámai szerep nem attól lesz hatásos, ha a színész a film elejétől a végéig durcásan mered maga elé. Mark Ruffalo viszi a prímet annak ellenére, hogy eléggé keveset szerepel. Nagyszerű, hiteles produktumot prezentál az aktor.
A Foxcatcher nehezen végigülhető, elképzelhetetlenül unalmas film. Vannak értékei, ám semmi létfontosságúról nem marad le az, aki esetleg kihagyja. Gyenge 6/10.
