Minden évben akadnak olyan filmek, amelyektől előzőleg nagyon sokat várok, ám végül nem képesek még csak megközelíteni sem a képet, amit korábban, vágyakozón kialakítottam róluk magamban. 2014 sem volt más, idén is érkeztek keserű csalódások. Az alábbi öt film közül csak egy olyan van, amit rossznak tartok, kettő olyan, amit közepesnek, és kettő, amit jónak (amúgy a véletlen folytán sorrendben is így fognak következni), tehát fontos leszögezni, hogy a válogatás és a rangsorolás alapját nem a filmek minősége, hanem kizárólag a csalódás mértéke adta.
Amennyiben valamelyik filmről a bővebb véleményem is érdekel, kattints az adott alkotás címére!
Ékes példája annak, amikor a trailerben a film összes értékelhető jelenetét megmutatják. Komolyan mondom, többet értek, ha megnézitek az előzetest, mert azon legalább szórakoztok egy jót, míg a teljes filmen halálra unjátok magatokat. De ezt tessék úgy érteni, hogy a Műkincsvadászoknál unalmasabb, érdektelenebb filmet még nem láttál. Ki gondolta volna, hogy George Clooney csak ennyit képes kihozni egy háborús filmdrámából és egy rakás jó színészből...
4. The Expendables - A feláldozhatók 3.
Akiknek már a második rész se tetszett, nyilván ettől sem vártak sokat, én azonban nem tartozom közéjük. Az első kettő Expendables-filmet bármikor újranézem, nagyon bírom ezeket a pörgős, poénos, nosztalgikus alkotásokat. Azonban amit harmadszorra összeraktak a fiúk, az bizony kimeríti a csalódás fogalmát. Az alacsony korhatár-besorolás rányomja a bélyegét az összképre, ami közel sem olyan izmos, és lelkes, mint amilyen az előző két felvonás volt.
3. Az éhezők viadala: A kiválasztott - 1. rész
A népszerű könyvtrilógia harmadik részét második nekifutásra sem tudtam végigolvasni, ám a kettébontott filmadaptáció első részét ettől függetlenül vártam, mert a Futótűz bebizonyította számomra, hogy a gyengébb könyvből lehet jobb filmet csinálni. Ezúttal ez nem jött be. Az éhezők viadala harmadik mozgóképes manifesztációja csúfosan elbukott a pénzéhségen, egy dögunalmas, rétestészta módjára nyújtott, készülődős, időhúzó alibivacak lett a végeredmény.
2. Sráckor
Richard Linklater úgy gondolta, hogyha tizenkét évig forgat egy filmet ugyanazokkal a színészekkel, majd hanyatt vágja magát neki az egész világ... És igaza lett! Félreértés ne essék, emelem kalapom az egész stáb előtt, mert óriási mérföldkövét rakták le a filmművészetnek. De akkor sem fogom, soha a büdös életben újranézni. Sehol sincs ez az igazán erőteljes filmdrámák szintjéhez képest. Az érzelmek idővel elvesznek a botrányosan túlnyújtott, egy bizonyos ponton túl már non-stop dögunalmas cselekményvezetésben, az amúgy ügyes mondanivaló pedig ereje nagy részét elveszti a túlságosan sok üres jelenet során. Ettől függetlenül egyszer kötelező megnézni mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a filmművészetet, de ne tessék beleképzelni a megváltást, mert akkor úgy jártok mint én...
1. X-men: Az eljövendő múlt napjai
Jó kis film ez is, csak közel sem annyira, mint vártam. Nem hazudok, az év egyik, ha nem a legjobb alkotását akartam látni, amikor beültem a moziba, hogy megnézzem a franchise élére visszatérő Bryan Singer időutazós szuperhősfilmjét. Korrekt munka, látványos, tulajdonképpen szórakoztató is, de annyira érdektelen, és összecsapott forgatókönyvvel rendelkezik, hogy az már-már a botrányos kategóriát képviseli. A hangulat lapos, az összkép felületes, és káoszhatást kelt, vagyis az utólagos szájíz igen keserű.
