Nagy fába vágja a fejszéjét az, aki elhatározza, hogy becsületes emberként éli le életét. Aki hajlandó a mások érdekeit nézni a sajátjai helyett. Aki képes félretenni emberi önzőségét és mások szolgálatába állni. Nem pénzért, és nem dicsőségért. Egyszerűen csak azért, mert így helyes. De még egy ilyen, fehér hollóként az aljasság fekete egét szántó lélek számára is betelhet egyszer a pohár, és mondhatja azt, hogy bárcsak meg se született volna. Ritka az ilyen nagyszerű ember, legalább annyira ritka, mint a meghallgatásra találó imák száma.

Néha azonban akad olyan ima, ami meghallgatásra talál.

Beköszönt a karácsony, hóesés tölti be a látóteret, és énekszó száll a levegőben. Bedford Falls-ban azonban van egy férfi, bizonyos George Bailey (James Stewart), akiért ezen az estén meglehetősen sokan mondanak imát. Olyan sokan, hogy a halandók szava végül eljut az égiek fülébe. Odafönt elhatározás születik, egy másodosztályú angyalra, Clarence-re (Henry Travers) esik a választás, az ő feladata lesz, hogy megmentse a kétségbeesett üzletembert saját elkeseredettségétől. Ám mielőtt Clarence a Földre száll, meg kell ismernie a kulcsfigurát, így végignézi George életének legfontosabb eseményeit. Aztán akcióba lendül...

Frank Capra filmje gondosan megszerkesztett cselekményvezetéssel igyekszik a történet természetfeletti szakaszához. Egy emberi élet elevenedik meg előttünk, eszményképe egy férfinak, aki őszinte, önzetlen, becsületes elvek szerint viszonyul a világhoz, és embertársaihoz. George Bailey egy keserű hangvételű sorsdráma főhőse, olyan alak, aki mindig mások érdekeit tartja a szeme előtt. Aki leleményességét és intelligenciáját arra használja, hogy jót tegyen. Számos vágyat, nagy álmokat hagy veszendőbe menni azért, hogy megállja a helyét abban a pozícióban, amibe beleszületett. Példaértékű ember, aki a tisztesség harcosaként, lelkes örömteliségben éli meg sorsát a kapzsiság és aljasság világában. Egy ideig úgy tűnik, elnyeri jutalmát, ám a tragikus fordulat egy apró hiba képében végül megérkezik, és innentől kezdve szépen előtérbe kerül a múlt összes ballépése. De biztos, hogy ballépésekről van szó? Itt jön be a történetbe Clarence, az angyal, aki misztikus színezetet hoz a filmbe. A Mennyek erejével megmutatja Georgenak, hogy milyen lenne a város, hogyha ő soha nem születik meg. George hátborzongató kalandja elvonja a figyelmet a rossz dolgokról, és a számos, elfeledett értékre irányítja a reflektorfényt, miközben kimondja, hogy az emberi kapcsolatok mindennél többet érnek, és az önzetlen viselkedés előbb-utóbb rózsát terem. 

A befejezés üzenete nagyszerű, a megvalósítás azonban kissé giccses, hatása pedig hiteltelennek érződik. Ez azért meglepő, mert Frank Capra rendező csak itt, a kétórás film legvégén enged a túlzott szentimentalizmusnak, alkotása összességében életszagú, valósághű, nem kerget hiú ábrándokat. A direktor megmutat egy férfit, aki az őszinteség és a becsület jegyében éli az életét, majd behelyezi őt egy kisvárosba, ami az egész világ leképezése, különféle jellegzetes karakterekkel benépesítve. Egy olyan világban él a főhős, ami nem tiszteli a becsületességet, és nem becsüli a tisztességet. Capra hőse kimért tempóban halad a boldogság mérföldkövein keresztül, mígnem végül a pénz hatalma, a rossz rendszer, és az aljasság kikezdi lelki világát. A rendező egészen lenyűgözően fokozza fel a hangulatot, pazar módon hatásos érzelmeket generál a nézőben, aki számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy maradandó élményről, elkövetkező karácsonyainak egyik fontos filmes programjáról van szó. Az alternatív jelen felfestése minden bizonnyal Robert Zemeckisre is hatással volt, amikor elkészítette a Vissza a jövőbe 2.-t. Egy sötét tónusú atmoszférával bíró, barátságtalan, fényárban úszó, ám mégis idegen hatást keltő hely elevenedik meg a Clarence és az égiek által kreált látomásban.

James Stewart brillírozik a főszerepben. Rendkívül jó nézni, ahogy a főszereplő nagyszerű lelkesedéssel, mély beleéléssel, és lenyűgöző hitelességgel kelti életre George Bailey-t, a főhős figurájának minden aspektusát. Az álmokkal teli fiút, a nehéz, de felelősségteljes döntéseket meghozó férfit, és az elkeseredő családapát egyaránt tökéletesen hozza Stewart, öröm nézni minden megmozdulását. Donna Reed szépen helytáll a női főszerepben, Henry Travers pedig kiválóan hoz komikus vonulatot a történetbe karaktere, Clarence, angyal lenyűgöző megszemélyesítésével. Lionel Barrymore jól hozza a Bedford Falls-i lakosokat kiszipolyozni próbáló, felfuvalkodott pénzeszsákot, Mr. Pottert.

Az élet csodaszép méltó híréhez, valóban megkerülhetetlen alkotás. A befejezés hatásosabb lehetett volna, ha a tálalás földhözragadtabb, amilyen maga a film előző két órája is volt (igen, még az angyal alternatív jövőjének is valóságszaga van), de az üzenet azért ebben a kissé csöpögős formában is megfelelően átjön. 9/10.