Ennyi volt 2014-re a zombikból, és Rick ápolatlan burájából. Legközelebb februárban találkozhatunk a járkáló holtakkal, meg az egymást gyilkoló túlélőkkel. Emlékeztek még a negyedik évad téli szünetre menős epizódjára? Hát persze, hogy emlékeztek! Hogy is tudnátok elfelejteni egy olyan zseniális részt! Vérrel átitatott, kőkemény, kegyetlen drámát láthattunk. Reménykedtem benne, hogy az ötödik szezon évadfél-zárója is hoz valami hasonlót, különösen a meglehetősen unalmas 7. rész után.

Hát, nem igazán jött össze.

A nyitójelenet vitte a prímet, ehhez kétség sem férhet. A fókuszban Rick, aki már kicsit sem emlékeztet arra a hős lovag-jellegű csapatvezérre, aki volt még valamikor évadokkal ezelőtt. Rick lelki világa abszolút kiégett, sehol sincsenek már az igaz emberre jellemző érzelmek, eltűnt a könyörületesség, hűlt helye van csupán a becsületességnek. Ezt az epizód nyitóképsora is megerősíti. Na mit tanultatok ma, gyerekek? Pontosan! Ha Rick azt mondja, hogy állj!, akkor kurvára meg kell állni!

Ezt követően párhuzamosan nézhetjük Carl, Michonne, és a pap bácsi szerencsétlenkedéseit, valamint a kórházi túszcsere nyélbeütési folyamatát. Őszintén szólva, engem ez a csuhás eléggé bosszant. Sír, rinyál, pánikol, és értelmetlen okokból kifolyólag bajba sodorja a többieket. Ezen a szálon gyakorlatilag nem is történik más, Michonne és Carl próbálják kiküszöbölni az atya által rájuk szabadított problémát. Időközben a bajuszosztag is tiszteletét teszi, bár Abrahaméknek ezúttal nincsen túl sok funkciójuk.

Az igazán érdekes dolgok a kórház táján történnek. Kezdetnek láthatunk egy igencsak látványos, jól megkoreografált bunyót, majd érkezik a drámai végjáték... nagyon hamar. Igen, érzésem szerint ez az epizód a kelleténél rövidebbre sikerült. Megvan a 43 perces szabvány, de most kivételesen építhették volna tovább a hangulatot, és akkor valószínűleg az összkép is jobb színben tűnne fel. Merthogy a túszcsere megtörténik, ám aztán durvulásba torkollik. És igen, a kegyetlen drámai hatás megvan, kifejti erejét, de a cselekmény szintjén az események meglehetősen erőltetettnek hatnak. Mintha a készítők csak azért nyüstölték volna bele a tragédiát ebbe az epizódba, hogy legyen valami szaftos a téli szünet előtt. Hiába erős az atmoszféra, az utolsó néhány perc valahogy mégis kilóg az epizód egészéből.

Aztán a végén sírás-rívás, mi meg várhatunk két hónapot a folytatásra. Reméljük, az évad második fele erősebb teljesítményt produkál majd! Az évadfél-záró 7,5/10 pontot ér.