Mióta kis szaros koromban megtanultam írni, azóta imádom gondolataimat ily módon kifejezni. Úgy gondolom, hogy szóban is elég jól megy, de az írást érzem az igazinak. Valamikor alsó tagozatos koromban összehoztam egy kis kalandnovellát, leginkább a saját szórakoztatásomra, mert jól esett. Már nem tudom pontosan felidézni a sztori minden részletét, de az a lényeg, hogy alkotásom felvonultatta a barbáros-mágusos, populáris fantasy minden fontosabb kliséjét. Igen, ez az a korszak volt, amikor saját ötleteim még abszolút nem voltak, ellenben hódoltam a moziban látott, és a könyvekben olvasott történetek hatásának. Tíz-tizenegy éves korom ellenére a cucc, amennyire emlékszem, elég jól sikerült, de tény, hogy borzasztóan gyerekes, amatőr butaság volt. De egy kisfiútól nem is lehet ennél többre számítani. Viszont felnőtt emberektől, akiknek elvileg a történetmesélés jelenti a megélhetést, már sokkal többre számítunk.
Erre tessék, itt van az Északiak - A viking saga, ami olyan, mintha egy 9-10 esztendős, fantasymániás kissrác hobbiból írt történetéből készült volna.
Hőseink hazájukból száműzött vikingek, akik hajótörést szenvednek, és Skócia földjén vetődnek partra. A legközelebbi sziklaormon a helyi király katonái állomásoznak, hiszen sose lehet tudni, hogy épp mikor keverednek errefelé hajótörött idegenek. A vikingek megnyerik az első csatát, és túszul ejtik az uralkodó lányát, aki nem tudni, minek volt a szakadék szélénél a katonák társaságában. Mindenesetre éles eszű harcosaink már dörzsölgetik is a tenyerüket, hiszen a csajért cserébe busás váltságdíjra számítanak. Persze, a király nem az a szó nélkül behódoló fajta, így rögvest az északiak ellen küldi legjobb embereit.
Ebben a filmben minden random. Random vikingek egy random parton, egy random csajt ejtenek túszul, majd egy random király random embereivel harcolnak, de semmi pánik, mert segít nekik egy random szerzetes, aki azért van itt, merthogy miért ne. Gyermeteg módon, véletlenszerűen összehányt részletek alkotják eme rendkívül értelmetlen film egészét, amelyben a történetet klisék, logikátlanságok, és kínos momentumok görgetik előre az érdektelen végkifejlet irányába. Sajnos valóban olyan ez az alkotás, mintha egy kisiskolásokból álló, vikingmániás baráti kör rakta volna össze egyik délután. Talán egyedül a szintén ebből fakadó gyermeki lelkesedés az, ami miatt nem lehet úgy istenigazából utálni ezt a filmet.
Claudio Fäh rendező nem áll a helyzet magaslatán. Nem tud atmoszférát teremteni, alkotását képtelen lélekkel feltölteni, a harcjeleneteket pedig nagyon csúnyán elbénázza. Botrányos a kamerarángatás, az akciódús képsorok szinte teljes mértékben átláthatatlanok, és sajnos kicsit sem látványosak. A színészi játékok nagyon rosszak. Nincs a gárdában egyetlen lélek sem, akit ki lehetne emelni. Meg kell hagyni, hogy kapunk egy-két szép beállítást, és a színvilág sem rossz, valamint a filmzene is egész jó, de ezek a kisebb pozitívumok nem bizonyulnak elégnek ahhoz, hogy komolyabb mértékben felrántsák az összkép színvonalát.
Vannak aprócska pillanatai, kicsike felvillanásai az Északiaknak, de összességében sajnos eléggé rossz ez a film. Sablonos, unalmas, logikátlan. Jóformán teljesen élvezhetetlen. 3/10.
