Az alábbi műveket a Magyar Filmhéten láttam.

Az erdő (2014)

Tudod, ez az a fajta film, amiben a kamera másfél percig mutat egy összegyűrt takarót, hogy a filmsznobok beleláthassák az egész rohadt világegyetemet. Kifejezett érdeklődéssel ültem be a moziba Tolnai Szabolcs filmjére, ám a hál' Istennek csupán 77 perces játékidőnek még a fele sem telt el, amikor már tudtam, hogy nagy hibát követtem el. Mert Az erdő simán az év egyik, ha nem a legrosszabb filmje. A színészi játékok tulajdonképpen egészen korrektek, a történet végén pedig kapunk egy mikroszkopikus méretű és erejű, de kétségtelenül ügyesen tálalt fordulatocskát. Azonban ezek csak málló fogódzók a szakadék fölött, hiszen Tolnai filmje botrányosan érdektelen, unalmas, tele erőltetett művészieskedéssel, és dugig fölösleges jelenetekkel. A játékidő második fele teljes mértékben funkciótlan, az eddig a drogrehabilitációs tanyáról eltűnt fiukat kereső szülők beülnek egy utazási iroda promóciós estjére, innentől kezdve pedig azt figyelhetjük, ahogy a nagyon szakállas, nagyon öltönyös menedzser próbálja átkúrni az egybegyűlteket. Azért Tolnainak a vége felé eszébe jut elvarrni a fő szálat, de ezt olyan lapos, és nevetségesen érdektelen módon teszi, hogy azon tényleg csak hörögni lehet a haragtól. Mert ez a film időrablás. Nem szól semmiről, nincs értelme, nincs eleje, nincs vége. Egyszerűen csak van, hogy a nagyokos filmelméletesek kivesézhessék, hogy mi a lószart jelentett az a fatörzs a mű végén, meg az, hogy a néni világított a sötétben. 1,5/10.

Szülőföld, szex és más kellemetlenségek (2011)

Kincses Réka filmje egy Németországban élő magyar házaspárra fókuszál. Zsuzsi (Kerekes Krisztina), és Sándor (Bogdán Zsolt) jó pár éve házasok már, és kapcsolatuk bizony nem a régi. Sándor kívánja nejét, de a nő távolságtartóan viselkedik vele. A probléma gyökere az elhagyott haza, és múlt képében, valamint a maró honvágy területén keresendő. Üdítően kellemes filmecskéről van szó, ami igazán megérdemelné, hogy sok emberhez eljusson. Kiváló hitelességben manifesztálódik a műben a házastársi elidegenedés, a kötelességgé váló szexualitás, és mindenekelőtt a honvágy jelensége. Nagyon jó a műcím, mert valóban a szülőföld a fő konfliktus kiváltója, a szex témaköre másodlagos, és eme kettő vonulaton kívül még jó néhány apróbb kellemetlenséget is bemutat a produkció. A történetet a nő szemszögéből követhetjük, ennek a filmnek Zsuzsi a hőse, Sándort eléggé negatív kisugárzással ruházza fel a rendezőnő. És ami ebből a szempontból nagy pozitívum, az az, hogy a mű nem ítél el senkit. Zsuzsi a pozitív alak, de nem férfigyűlöletről van szó, egyszerűen csak az elromlott házasság és a honvágy női aspektusból való megközelítéséről. Ez utóbbi remekül működik a produkcióban, ami szállít jó adag kellemesen vicces jelenetet, és néhány erőteljes drámai momentumot is. Kerekes Krisztina és Bogdán Zsolt igazán szépen helytállnak, de a prímet kétségtelenül a rendkívül kicsi szerepében is maradandót alkotó Csákányi Eszter viszi. 7,5/10.