Ryan Murphy és Brad Falchuk horrorsorozata 2011-ben indult útjára és a rémisztgetős-csonkolós műfaj rajongóinak tömegeit ejtette rabul. A rajongótábor jó eséllyel még tovább nőt, amikor elkezdődött a második évad, és kezdett átláthatóvá válni az antológiaszerkezet. Az American Horror Story minden szezonja önálló, kerek cselekményt prezentál, visszatérő színészekkel és színésznőkkel, továbbá azt is meg kell említeni, hogy minden évad más és más horrorsablonokat dolgoz fel újító energiával, végtelen kreativitással, és nem kevés perverzióval, illetve morbiditással. A lényeg az, hogy ez az egész a maga beteges, elvont módján botrányosan szórakoztató, igazi bűnös élvezet. A kísértetházas első évad (Murder House) jó volt, az elmegyógyintézetes második felvonás (Asylum) pedig egyenesen kiválóra sikeredett, a boszorkányos harmadik szezon (Coven) azonban csalódást okozott.

Nagyon vártam már a Freak Showt, azaz a negyedik évadot, ami a szörnyszülöttek és a rémcirkusz témakörében mozog. Annyit nyugodtan elmondhatok elöljáróban, hogyha az egész szezon olyan színvonalú lesz, mint a nyitórész, akkor megvan az AHS eddigi legjobb évada!

1952-ben járunk, Floridában. A Tattler-ikrek (Sarah Paulson) olyanok, mint a lánytestvérek általában. Sokat civakodnak, nem értenek egyet. Egyikük merev, és aggódó, másikuk naiv, kislányos személyiség. A gond csak az, hogy egy testbe vannak zárva. Négy tüdejük, három veséjük, és két szívük van, illetve nyaktól felfelé teljesen külön életet élnek. Tehát igen, egy kétfejű nőről van szó. Miután az ikrek anyja meghal, a lányokat befogadja a Freak Show nevű műsorral büszkélkedő cirkusz igazgatónője, Elsa Mars (Jessica Lange). A show gyakorlatilag senkit sem vonzz, a társulatnak lassan tovább kell állnia, ha így megy tovább, tehát Elsa utolsó reménye a kétfejű szörnyszülött. Eközben folyik a nyomozás az ikrek anyjának halála ügyében, és egy vicsorgó bohóc is feltűnik a színen, akik taps helyet vért és halált kér (és kap) a közönségtől a fellépés után.

Ez a sztori olyan zsigeri módon beteg, morbid, és perverz, hogy az ember egyszerűen nem képes levenni a szemét a képernyőről. A Freak Show a nézőben a torzszülöttek láttán felgyülemlő érzelmek, gondolatok, és reflexek összhatását kívánja előhozni, és ez csont nélkül sikerül is neki. A rémséges, ijesztő, de valóságos, és hiteles teremtmények iránt egyszerre érzel szánalmat és megvetést. Egyszerre tartod őket visszataszítónak és szerencsétlennek. Ők a sors céltáblái, nem kérték, hogy ilyennek szülessenek, de te mégsem akarod kedvelni őket. Az alapvető félelem a mástól, a különbözőtől. Erre játszik rá az American Horror Story. A készítők elérik, hogy rettegj a furcsa lényektől, ugyanakkor kiváltják belőled a kíváncsiságot is. Mert nem telik el néhány perc az epizódból, már azon kapod magadat, hogy érdekel ezeknek a különös lényeknek a sorsa, megakarod érteni, megakarod fejteni a torzszülötteket. Elakarod dönteni, melyikük jó, melyikük gonosz, kinek lehet szurkolni, és kit kell gyűlölni.

Miközben az alapvető nyomasztó légkör folyamatosan rugdossa a lelkedet, bizony, a fizikai brutalitással is meg kell birkóznod. Tény, hogy nem túl véres az első epizód, de az a néhány jelenet, ami ezt a vonalat képviseli, bizony eléggé erőteljes, bátor, és megint csak kiemelendő, hogy nagyon perverz. Ryan Murphy kiváló jelenetkoreográfiáit a nagyszerű látványmegoldások támogatják meg. A kétfejű nő kivitelezése lenyűgöző, és maradéktalanul hiteles. A díszletvilág igazán hangulatos, a cirkusz nyugtalanító energiákat sugároz magából. Személyes kedvencem azonban a vicsorgó bohóc sminkje és maszkja, mert ez a figura kegyetlenül hátborzongató, nemes egyszerűséggel felzaklatja a nézőt, és ilyen módon, azt kell, hogy mondjam, maradéktalanul eléri célját. Mindemellett a zenei aláfestések is elsőosztályúak.

Sarah Paulson ezúttal is tiszteletét teszi a sorozatban, és megint csak főszerepet játszik. Pontosabban, kettő szerepet, ugyanis a torzszülött sziámi ikerpár mindkét fejét el kell játszania. És ezt a színésznő valami egészen kegyetlen hitelességgel teszi, Paulson játéka nemes egyszerűséggel letaglózó. Szintén visszatér Evan Peters, neki is ez négyből a negyedik évada. Ezúttal úgy tűnik, nem kapott túl bonyolult figurát, így nem meglepő, hogy a komplikáltabb karakterek eljátszásának akadályát is venni képes aktor szépen helytáll a szerepben. És persze, itt van Jessica Lange, aki valóban jól nyomja a német akcentust, és aki valóban ugyanolyan nagyszerű, mint az előző szezonokban.

Nem hagyhatom ki az új évad főcímét sem, ami a sorozattól megszokott, kreatív vonalat képviseli, sőt, talán az eddigi legjobb intro az AHS történetében. Egyszerre hátborzongató, és magával ragadó.

Összességében elmondhatom, hogy engem elkapott a Freak Show nyitánya, hiszen perverz történetet, érdekes karaktereket, és egészen egyedi stílusú félelemfaktort prezentált. Reméljük, ezek a pozitívumok a továbbiakban csak erősödni fognak, vagy legalább megmaradnak ezen a szinten.