Az írás az előző évadokra nézve spoileres!

Nem lehet vitába szállni a ténnyel, miszerint Kurt Sutter televíziótörténeti mérföldkőnek számító, vérgőzös és lélekőrlő drámasorozata nem kevés megdöbbentő fordulattal örvendeztette meg a rajongókat az elmúlt esztendőkben. Ám mégis, mind közül kiemelkedik a 6. szezon zárása, ami akkora gyomron rúgás volt, hogy tényleg kellett a szünet a folytatás előtt. Kellett, mert ez a sok borzalom már a nézőknek is fájt. Ez még véletlenül sem negatívum, sőt, ebben rejlik a széria varázsa! Ugyanis nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a Sons of Anarchy a televíziók képernyőjén valaha járt legbátrabb, legsokkolóbb sorozat. És most, egy utolsó menetre...

...a Harley-Hamlet visszatér.

Tara halott. Erre azért kurvára senki sem számított. A 6. évad befejezése elképesztően pazar, prímán összetett pokoljárást prezentált, ami után valószínűleg nem csak én ültem még hosszú percekig a fotelben úgy, hogy gyakorlatilag azt sem tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány. Az alkotók acélbetétes bakanccsal rohamozták meg a nézőket, és addig rugdostak bennünket, amíg már lélegezni is alig bírtunk.

Kellett a pihenés, de azért az utóbbi hetekben már nagyon kezdtek hiányozni az Anarchia Gyermekei, úgyhogy épp időben érkezett a 7. évad nyitórésze. Ez az utolsó szezon, ebben a tizenhárom részben a készítők remélhetőleg minden szálat elvarrnak, és maradandó élménnyel gazdagítanak bennünket. Az első epizód jó 70 perces, így bőven van időnk fürdőzni a viszontlátás örömében. Előkészítésről van szó. Vihar utáni, és egyben vihar előtti csendről. Mert ahogy a szereplők többször is elmondják az epizód során, vérontás lesz. És hülyék lennénk, ha nem hinnénk nekik.

Értelemszerű, hogy Jax börtönbe került Tara halála után, hiszen ő volt az egyetlen potenciális gyanúsított. A rész elején láthatjuk, ahogy éppen átmegy becstelen brigantyba, majd bizonyíték híján, és mert mindenki jól tudja, hogy nem ő a tettes, elengedik. Visszatér a klubjához, vissza az anyjához. Az anyjához, aki brutálisan kivégezte élete szerelmét. Nyilvánvalóan már mindannyian tenyerünket dörzsölve várjuk a pillanatot, amikor Jax megtudja az igazságot. De ez még nem most lesz. Nem most lesz, mert Gemma még mindig ugyanaz a ravasz ribanc, aki eddig is volt. Tudatában van tette szörnyűségének, de egy vállrándítással elintézi az egészet. Tervez, szervez, és megint mindenkit az orránál fogva vezet. Zseniális karakterről van szó, ami ezúttal nagy léptekkel halad a kiteljesedés útján.

Jax az előző évadok során is itta anyja minden egyes szavát, és ez ezúttal sincsen másképp. Gemma olyan profi módon rángatja dróton a fiát, hogy azt szinte már rossz nézni. Ezúttal különösen könnyű dolga van, hiszen a főhős lényét átjárja a gyász fájdalma, és a bosszúvágy. Az epizód végére kiteljesedik az aktuális kép, és ismételten van alkalmunk meglepődni. Meglepődni Gemma aljasságán, és a készítők kegyetlenségén. Mert természetesen nem a logikus ponton vágják el az epizódot, hanem hagyják, hogy teljes valójában megcsodáljuk a bestialitást. Zseniálisan borzalmas. Borzalmasan zseniális.

Egy kissé talán vontatott, de korántsem gyenge epizóddal nyitott a valaha volt egyik legnagyszerűbb tévésorozat utolsó szezonja. Egyelőre nem lehet tudni, hogy az alkotók mit tartogatnak a fináléra, de egy dolog biztos.

Valami készül.