Ezúttal a Journey-franchise eddig létező részeiről, tehát a széria első két filmjéről lesz szó.

Utazás a Föld középpontja felé (2008)

Rögtön az alapötlet érdemli a legnagyobb pluszpontot, hiszen ebben a filmben nem a Verne-regény egy újabb felmondását láthatjuk, helyette egy kicsit megvan spékelve a dolog ezzel a bizonyos verniánus gondolkodásmóddal. A verniánusok szentül hiszik, hogy Jules Verne valós dolgokról írt. Trevor (Brendan Fraser) bátyja, Max (Jean Michel Paré) is ezen az úton járt, amíg nyoma nem veszett. Az eltűnését követően halottnak nyilvánított férfi fia, Sean (Josh Hutcherson) és Trevor nagy kalandba keverednek, amikor Max jegyzeteit és Verne Utazás a Föld középpontja felé című könyvét útmutatónak használva nekivágnak a túrának. A túrának, ami a földfelszín alá vezet. Ez a film igazság szerint az Annyira szar, hogy az már jó című kategóriát képviseli, hiszen gagyisága és komolyan vehetetlensége ellenére is felhőtlen szórakozást nyújt. A történetbe lépten-nyomon bele lehet kötni logikai oldalról, de ez csak minimálisan zavaró, hiszen a cselekményvezetés számos izgalmas kalandba sodorja a szereplőket. Trevor karaktere nem túl erős, a figura jellemrajza kimerül az állandó, rögtönzött természettudományi előadásokban, amelyek egy idő után kifejezetten idegesítőek, ráadásul fölöslegesnek hatnak, továbbá Brendan Fraser játéka is eléggé kelletlen. Amolyan szarok az egészbe-hozzáállás sugárzik a színész alakításából. Josh Hutcherson viszont remek produktumot nyújt. A poénvilág erős közepes, nem lehet túl sokszor nevetni a mű nézése közben. A látványvilág elképesztően műanyag hatást kelt, de az az igazság, hogy ez kifejezetten jól áll ennek a filmnek. Összességében 5,5/10.

Utazás a rejtélyes szigetre (2012)

Ne higgyetek az IMDB-nek, ugyanis ez a film jobb, mint az első rész, ráadásul nem is kicsivel! Ezúttal A rejtelmes sziget áll a középpontban, amit Sean (Josh Hutcherson) mostohaapjával, Hankkel (Dwayne Johnson) közösen fedez fel. Bekerül a képbe a kissé kótyagos nagypapa (Michael Caine) és egy helikopterfuvarokat vállaló apja-lánya páros (Luis Guzmán, Vanessa Hudgens) is. Elképesztő, hogy Dwayne Johnson mennyire lelkesen hozza a főhőst. Tény, hogy a fickónak nincs nagy színészi tehetsége, de annyira élvezi a kamera előtti szereplést, hogy az öröm nézni. Hutcherson ismét nagyon jó, és a Guzmán-Hudgens páros is szépen helytáll. Michael Caine zseniális. Véleményem szerint az öreg jó néhány jointot elszívott a forgatás közben, vagy ivott valamit, mert tuti, hogy nem volt józan. Tökéletesen hozza az elborult elméjű, állandóan vigyorgó nagyfater karakterét. A látványvilág ezúttal nem nevezhető műanyagnak, a CGI igazság szerint kifejezetten gyönyörű, ráadásul a fényképezés is pazar tájképekkel operál. A poénvilág fergeteges, rengeteget lehet nevetni ezen a produkción. Persze, közel sem tökéletes a film, hiszen a cselekményvezetés gyakran leül, kalandból elég kevés van, az apaszerep fontosságát előtérbe helyező mondanivaló pedig rendkívül erőltetett, és nagyon klisés tálalásban kel életre. Végezetül még a a filmzenéről annyit, hogy a témák ezúttal sokkal fülbemászóbbak, mint az előző rész esetében. Összességében ez egy 7,5/10.