Hogyha egy hely elég ideje létezik, elegendő mennyiségű történést látott, és már számos ember életét, vagy életének egy szakaszát nyomon követte, saját atmoszférára tesz szert. Épületek, kerületek, városok, amelyek utánozhatatlan légkörrel rendelkeznek. A világ sajátos szegletei, meghatározó miniuniverzumai ezek. Létezik olyan hely, amit a szerelem ereje hat át, olyan, ahol a békesség dominál, és olyan is, amit a félelem szennyez.

És van olyan hely is, ahol a bűn tombol.

Rakéta (Alexandre Rodrigues) Rio de Janeiro egyik külvárosi kerületében él, aminek neve Isten városa. Az amolyan előkelőbb nyomornegyedként létező helyen a bűn uralkodik. Mindenfelé bandákkal találkozik az ember. Pontosabban egy idő után már csak egy bandával, ugyanis a különösen kegyetlen, önjelölt módon uralkodni kívánó Kis Z (Leandro Firmino) átveszi a szinte kizárólagos irányítást Isten városában, és az igazi pokol csak ezután szabadul el.

A forgatókönyv rövidebb fejezeteken keresztül, Rakéta narrációjának felhasználásával, antológiaszerű módszerrel meséli el Isten városának történetét. A precíz, jól kidolgozott szkript csodálatos, már-már megdöbbentő részletességgel mutatja be a brazil bűn városát. A több szemszögből mesélt sztoriban láthatjuk, hogy ezen a helyen ember embernek farkasa, hogy semmi sem szent, és hogy már a legkisebb gyerekek is fegyverrel járkálnak. Isten városában a bűnözők uralkodnak, az ártatlan emberek inkább elbújnak házaikban. A rendőrségnek nincs súlya, a korrupció elképesztő méreteket ölt. És amitől ez a helyzetkép különösen tragikus lesz, az a tény, hogy az emberek hozzászoknak ehhez a világhoz. Megtanulnak a bandaháborúk, a véres bosszúhadjáratok, és az állandó életveszély közepette élni. Ezt a pazar módon összetett városképet prezentálja a szkript, egy minden részletében tökéletesen kidolgozott, valós alapokból merítkező földi poklot. Egy helyet, ahol a szívet tépő kegyetlenség az úr, ahol az erkölcsi rendszer a feje tetejére állt, ahol még a legboldogabbnak induló nap is lehet az utolsó. Az egymás útjait keresztező szálak és szereplők kiváló, komplex, és fordulatos egészet alkotnak, így a történet izgalmas sodrása szinte mindig érezteti jelenlétét. Azért csak szinte, mert sajnos a több, mint kétórás játékidő egy kicsit hosszúnak bizonyul, így a mű vége felé néha eléggé leül, ellaposodik a cselekmény.

Fernando Meirelles rendező, Kátia Lund társdirektor közreműködésével, elképesztően pazarul koreografálja meg a filmet. A nyomornegyed teremtette környezetet fantasztikusan aknázza ki a rendezői munka, így sikerül egy egyedi, ellenséges, de mégis magával ragadó világot prezentálnia. A rendkívüli részletességgel megszerkesztett jelenetek atmoszférájába hitelesen tálalt kegyetlenség, és húsba maró közöny keveredik. A bűn uralta kerület mindennapjaiba beleszokott lakosság szemszögéből láthatjuk a filmet, értem ezt úgy, hogy a rablások, a drogügyletek, és a gyilkosságok a lehető legtermészetesebb módon kerülnek bemutatásra. Érezzük a lélekőrlő tényt, hogy Isten városa olyan hely, ahol napjában többször történnek ilyen szörnyűségek. A dinamikus operatőri munka gondoskodik róla, hogy a film elejétől a végéig mozgalmas maradjon, és érdekfeszítő kisugárzással rendelkezzen, a lenyűgözően kreatív vágás pedig hozzájárul az egyedülálló, átható, veszéllyel terhes hangulat megteremtéséhez. És persze, ne feledkezzünk meg a zenei aláfestésekről sem, amelyek között nem találkozhatunk komoly, drámai hatást generáló dallamokkal, ám annál többször hallhatunk könnyed, dél-amerikai érzést keltő, laza témákat, amelyek hozzájárulnak a bűnös város mindennapi tálalásmódjának teljessé tételéhez.

A színészgárda soraiban nem figyelhetünk fel komolyabb tehetségekre, viszont ezt a hiányosságot maximálisan kompenzálja a tény, hogy a szereplők egytől egyig nagyszerű lelkesedéssel hozzák figuráikat. Játékuk nem világrengető, de képesek beleélni magukat a szerepekbe, így munkájuk hitelessé válik. Alice Bragát azért emelném ki, mert ő az egyetlen a gárda tagjai közül, akinek eme film után sikerült betörnie Hollywoodba. Láthattuk a színésznőt Will Smith mellett a Legenda vagyok-ban, Adrian Brodyval a Ragadozókban, és szerepelt a Matt Damon főszereplésével készült Elysiumban is.

Az Isten városa nem véletlenül vált a brazil filmművészet legismertebb, és egyben legnépszerűbb művévé. Fantasztikus, részletgazdag, precíz bemutató egy bűntől terhes dél-amerikai nyomornegyed mindennapjairól. 9/10.