Steven Soderbergh az utóbbi esztendők egyik legaktívabb filmrendezőjeként jeleskedett, évenként több produkciót is ledirigált. Idén azonban új tévésorozatának szenteli minden idejét, és A sebész stáblistáján felvonuló neveket nézve nem csak őmiatta kaphatjuk fel a fejünket, hiszen a főszereplő nem más, mint az utóbbi időben takaréklángon égő Clive Owen.
A történet a huszadik század legelején, New Yorkban játszódik. Dr. John W. Thackery (Owen) sebészként dolgozik a Knickerbocker Kórházban. Főnökével és barátjával (Matt Frewer) közösen próbálnak hatékony módszert találni annak érdekében, hogy kevesebb nő és újszülött haljon meg szülés közben, ám miután sokadik alkalommal is kudarcot vallanak, az idős főorvos főbe lövi magát. A megüresedett posztot Thackery foglalja el, akinek nemcsak a betegekért, hanem önmagáért is küzdenie kell a mindennapokban.
Soderbergh odatette magát, ez tény. Az első epizód legalábbis arról árulkodik, hogy profin rendezett szériát követhetnek nyomon a későbbiekben azon nézők, akiket meggyőzött a nyitóepizód. A hangulat persze nem a rózsaszín virágok között ugráló, kiskutyás-pillangós örömmámorra gyúr, sőt, mellékel mindennemű szentimentalizmust, ami helyett a direktor naturalista, földhözragadt, úgy is mondhatjuk, hogy kegyetlen ábrázolásmódot alkalmaz. Úszunk a vérben. Az első műtétet bemutató képsor szabályosan gyomorforgató lehet azok számára, akik nem bírják a premier plánban tálalt naturalizmust. Soderbergh nem spórol a művérrel, célja érezhetően a minél valósághűbb tálalás megalkotása. A fényképezés szürke világot teremt, egy olyan kort, amiből hiányoznak az élénk színek, és ennek köszönhetően A sebész szomorú, nyomasztó kisugárzással bír. Az atmoszférát tovább erősíti Cliff Martinez kiváló zenéje.
Thackery karaktere nem kicsit hajaz Dr. Housera. Ugyanúgy drogfüggő, és hasonlóan bunkó, sőt, még kurvázik is, az egyetlen fontos különbség, hogy kisebb lelkesedéssel poénkodik. De azért poénkodik. Meg persze, ne felejtsük el, hogy Thackery sebészként, nem pedig diagnosztaként működik. Nem is nagyon működhetne akként, hiszen 1900-ban járunk, és a sorozat egyik elsődleges célja érezhetően az, hogy hitelesen bemutassa az orvostudomány fejletlenségét. Öl a TBC, a szülő nők pedig otthonuk helyett a temetőbe mennek, nemritkán gyermekeikkel együtt. A történet eme aspektusból való mesélése nem keveset dob az atmoszféra keserű kisugárzásán. A forgatókönyv Thackery karakterén keresztül úgy mutatja be az orvosok küzdelmét, mint egy Isten ellen vívott szélmalomharcot. Mondanom se kell, hogy a vallás és a tudomány összeütköztetése nagy erőssége lehet a későbbi epizódoknak.
A rasszizmus megintcsak fontos témának ígérkezik, hiszen a nyitórész főkonfliktusa a kórházba újonnan érkezett fekete sebész, Dr. Algernon Edwards (André Holland) által teremtett feszültségből ered. Thackery nem akar magának néger helyettest, ami kezdetben személyes rasszizmusnak tűnik, de később logikailag is alátámasztásra kerül, hiszen a főhős jól tudja, hogy a páciensek nem fogják engedni, hogy fekete orvos műtse őket. Talán ez utóbbi lesz a széria legizgalmasabb szála.
Clive Owen rajongói odáig lehetnek az első rész láttán, hiszen a színész valósággal parádézik, elképesztő, hogy mennyire fekszik neki Thackery karaktere. Lehet, hogy a színész számára hasonlóan meghatározó lesz ez a szerep, mint Hugh Laurie esetében House? Nem kizárt. Minden bizonnyal André Holland is fontos szereplő lesz a későbbiekben, és egyelőre úgy tűnik, hogy a fekete színész jól dolgozik össze Owennel. Az egyik nővér szerepében Eve Hewsont láthatjuk, aki valószínűleg a sorozat egyik fontos mellékszereplője lesz, és úgy néz ki, hogy a fiatal színésznő jó választás volt a szerepre.
Nem kevés lehetőség van A sebészben. Hozok majd évadkritikát is! Addig meg lássuk, mit mutat a tévéképernyőkre átköltözött Steven Soderbergh!
