A jó ügyért kell harcolni! Semmi másért, csak a jóért, az igazért, a becsületesért. Szembe kell szállni a sötétség erőivel, és védelmezni kell a fény világát. A gyerekmesékben legalábbis így van. De vajon érvényesek-e ezek a szabályok a valóságra, a létező küzdelmekre, a ténylegesen átélt kínokra? Nem egyszerűbb szimplán csak eladni a lelkedet annak, aki többet ajánl? Nem egyszerűbb a könnyebb utat választani annak érdekében, hogy legalább azt a pár évtizedet, ami megadatott neked a Földön, viszonylagos békességben, sőt, tulajdonképpeni boldogságban éld le? De, igen. Lehet, hogy egyszerűbb. De lehet, hogy nem. A válasz azon múlik, hogy ki vagy te.

Ki az a Michael Clayton?

Arthur Edens (Tom Wilkinson) a U-North nevű nagyvállalat jogi képviselője egy több millió dolláros perben, ahol a cég vádlottként van jelen. Miután Arthur idegösszeroppanást kap a tárgyalás közepén, az ügyvédi iroda profi takarítóját, Michael Claytont (George Clooney) küldi a helyszínre, hogy tegyen rendet, és mielőbb billentse vissza mániákus depressziós kollégáját egyensúlyi helyzetbe. Miközben Michael próbálja rendezni tartozásait, és tartani a kapcsolatot a kisfiával, igyekszik munkájában is helytállni, ám hamarosan életveszélyes játszmába keveredik.

Valóban, a film fővonulatát a főhős karaktere képezi. A forgatókönyv szándékosan igyekszik felületesen kezelni Michael figuráját, igyekszik távol tartani őt a nézőtől, hogy az egy pillanatig se lehessen biztos abban, hogy ez a fickó tulajdonképpen kicsoda. Jó ember? Rossz ember? Átlagember? A fene se tudja, de úgy tűnik, hogy biztos a dolgában. Legalábbis, ami a munkát illeti, mert magánéletében akadnak gondok rendesen, így személyiségében kiváló kettősség kel életre. A profi jogi takarító ütközik a feszült szerencsejáték függővel, hiszen mindketten ugyanabban a testben laknak. A végén természetesen megértjük, hogy milyen fából is faragták Claytont, és összességében nézve elégedetten csettinthetünk.

A mellékalakok között is remek figurák találhatók. Arthur karaktere nagyon tetszett. A film a férfi monológjával nyit, ami kezdetben félelemről tanúskodik, majd egyre nagyobb vehemenciával adja át elsőre értelmetlennek ható üzenetét. Magzatvízről, autóforgalomról, rohanásról, kétségbeesésről beszél, de úgy, hogy azzal az egész sztori komplikáltságát nyilvánossá teszi, és egyértelműsíti a körülmények veszélyességét. A karakter zavartságot árasztó viselkedése az egész cselekményre rányomja a bélyegét. A férfi kisugárzása azért válik különösen zaklatóvá, mert látszólag rendszertelen, értelmetlen szavai mögül logikát vélünk kihallani.

És persze ott van a U-North embere, Karen Crowder (Tilda Swinton). Ahogy Clayton is kimondja, ő egy olyan karakter, akiben minden tehetség megvan ahhoz, hogy elboldoguljon a nagyok játszmáiban, viszont a spiritusz kevés a nő jellemében. Karen gyakorlatilag az egész film alatt síkideg, nem bírja rendesen átgondolni a helyzetet, kétségbeesik, pánikol, így elővigyázatlanul dönt.

A Michael Clayton tiszteli nézőjét, mert nem nézi hülyének. A film nézése közben tényleg jólesik a nézőnek, hogy nem érzékel erőltetett szájbarágást. Viszont Tony Gilroy író-rendező nagyon túlzásba viszi ezt a fajta habitust, és ez már nem esik jól. Oké, hogy ez egy figyelős film, de akármennyire is mereszted a szemedet, és hegyezed a füledet, sokáig nehéz kibogozni a szálakat már a ki kicsoda?-mi micsoda? kérdéspáros szintjén is. Valóban minden apró momentumra oda kell figyelni, és akkor könnyen észre lehet venni, hogy itt nem is egy bonyolult sztoriról van szó. Az alapkoncepció rendkívül egyszerű, de Gilroynak sikerül úgy összeraknia a filmet, hogy te azt hidd, valami egészen komplikált cselekményszál-együttest próbálsz nyomon követni. Michael Clayton karakterét a forgatókönyv szépen vezeti végig a sztorin, miközben több aspektusból vizsgálja a figurát. A lovas jelenet az egyik kedvencem. Mintha Michael pillanatnyi békességre, átmeneti gondtalanságra lelne az állatok látványában. Itt meg kell említeni a mű bevezető képsorait, amelyek a film vége felé visszatérnek, ám ekkor már teljesen más szemszögből vannak bemutatva. És ez az első lépés afelé, hogy Tony Gilroy csodaszépen kikerekítse cselekményét a film végére, és lehengerlően pazarul újságolja el nekünk a nagy hírt, miszerint ez az egész sokkal kevésbé volt bonyolult, mint amennyire gondoltuk. Mindemellett a rendező arra is odafigyel, hogy a finálé kegyetlenül feszült, és csodálatosan izgalmas legyen, és eme céljának eléréséhez bátran, és kreatívan használja fel James Newton Howard pazar, változatos, és sejtelmes hangulattal bíró filmzenéjét.

És valóban jelen van a lélekvásár témaköre. A nagyvállalat fenyegető árnyéka rávetül a szereplőkre, elsősorban persze Arthurra és Michaelre. Előbbi sokkal beszámíthatatlanabbnak tűnik, ám mégis olyan érzetet kelt, mintha tökéletesen átlátná a helyzetet, miközben Michael igyekszik helyesen cselekedni, de úgy, hogy közben ő is jól járjon. És amikor megérkezik a zárójelenet, pontosabban a vége főcím, már ő maga sem tudja, hogy mi a helyes. Hogy tényleg jól cselekedett-e. Komolyan, az utolsó képsornál még véletlenül se a stábtagok megjelenő neveit olvasgassátok, hanem a főhős arcát figyeljétek, hogy lássátok, mekkora vívódás ül ki rá!

George Clooney nagyon jó a főszerepben. Kiválóan kelti életre a kissé rejtélyes főhőst, az előbb említett vége főcímben pedig olyan arcjátékot produkál, aminek okán tényleg kijárt az Oscar-jelölés. Tom Wilkinson már sokszor bizonyította, hogy akármilyen mellékalak szerepében képes remekelni, és eme tézist ezúttal is megerősíti, hiszen lenyűgöző hitelességgel prezentálja Arthur figuráját. Tilda Swinton Oscar-díjas alakításában tényleg van erő. A színésznő annak ellenére alkot maradandót, hogy viszonylag keveset szerepel a filmben.

Tény, hogy a Michael Claytont nehéz végignézni, mert sokáig eléggé zavarosnak, átláthatatlannak tűnik, de olyan mértékben, ami már inkább idegesítő, mintsem gondolkodásra ösztönző. De ennek ellenére érdemes végigülni Tony Gilroy művét, mert a végére szépen kikerekedik a sztori, és a valójában egyszerű koncepció minden részletében értelmezhetővé válik. Betegesen gyenge 8/10.