Horror és vígjáték. Kettő, egymással szöges ellentétben álló filmes műfaj, gyakorlatilag a mozgóképes kategóriák skálájának két vége. Ám időnként mégis akadnak olyan vakmerő idióták, akik azt hiszik, összetudják boronálni őket. És ami még ennél is viccesebb, az nem más, mint a tény, hogy időnként ez az eszelős terv még sikerül is. A horrorvígjáték műfajának csúcsaként talán a Hullajó!-t lehet leginkább megnevezni, de valószínűleg a Szörnyecskék is hamar eszünkbe jut a téma kapcsán. De persze, a szinte már kultikusnak számító szörnyfilm, a Tremors is előkelő helyet foglal el a kategória rangsorában.
Valentine (Kevin Bacon) és Earl (Fred Ward) ezermesterek, akik egy isten háta mögötti kis településen praktizálnak. Egy nap azonban, egyik pillanatról a másikra rohadtul elegük lesz a fennálló helyzetből, és elhatározzák hogy új életet kezdenek. Össze is cuccolnak, és épp vágnának neki a nagyvilágnak, amikor a kisvárost egy eddig ismeretlen állatfaj óriási, és vérszomjas egyedei kezdik ostromolni. Earlék maradni kényszerülnek, és a többi lakossal közösen igyekeznek túlélni a szörnyek támadásait, miközben a megoldás megtalálására is igyekeznek gondot fordítani.
Az kétségtelen, hogy a Tremorsnak van stílusa. Remek ötlet volt az alkotók részéről, hogy a sztorit a sivatag közepére, egy magából modern western-hangulatot árasztó, kicsi település határain belülre helyezték. Ez a húzás egyfajta egyedi tálalásmódot teremt, ráadásul fontos elem a külvilágtól való elzártság ténye, ami nagyban erősíti az atmoszférát. Az operatőri munka is egészen hangulatosra sikeredett. A kamerák gyakran szöknek a magasba, hogy onnan filmezzék a szereplőket, máskor pedig a szörnyek szemszögéből mutatják az eseményeket, mintegy erősítve a horrorvonalat.
A cselekmény előkészítése nem vesz a kelleténél több időt igénybe. Maximálisan felcsigázza a néző kíváncsiságát, és nem teszi unalmassá a bevezetést fölösleges túlnyújtással. Később aztán sajnos gyakran monotonná válik a történetvezetés, de még így is azt tudom mondani, hogy a forgatókönyv a fennálló, szűkös lehetőségkészlethez képest egészen változatosra sikeredett. A jelenetekben hatásosan keverednek a horror és a vígjáték elemei. Előbbit a vérszomjas, legyőzetetlennek látszó szörnyetegek ostroma, utóbbit a két főszereplő laza, amolyan hétköznapi módon badass viselkedése szolgáltatja.
A szörnyetegek királyul néznek ki. Kreatívan lettek megtervezve, és a kivitelezésre sem lehet panaszunk. A magas színvonalú bábtechnikával életre keltett teremtmények kegyetlen jól működnek a filmben (itt van egy érdekes videó az elkészítésükről). A rémeket kísérő atmoszféra hátborzongató hatására a szkript is rásegít, ugyanis az ismeretlen eredet, és a tanúsított, magas intelligencia rejtélyes, és félelmetes kisugárzást kölcsönöz a lényeknek.
Kevin Bacon nagyon jó a főszerepben. Kifejezetten érdekes megfigyelni, hogy a színész mennyit képes kihozni egyszerű karakteréből. Tökéletesen azonosul karaktere modern cowboy-féle jellemével. Fred Ward sem rossz Bacon partnereként, és a női főszereplő, Finn Carter is szépen helytáll.
A Tremorsról elmondható, hogy méltán vált a szörnyfilm műfajának kultikus alkotásává, hiszen sikerül úgy egyensúlyoznia a horror és a vígjáték között, hogy stílusos és szórakoztató legyen, és ne váljon erőltetett szemétté. 8/10.
