...csak abból tizenkettőt átugrottunk. Igen, véget ért a 24: Élj egy új napért című sorozat első szezonja, ami tulajdonképpen a 24 kilencedik évadjának felel meg. Rajongók milliói kaptak a szívükhöz örömükben, amikor végre száz százalékosan biztossá vált, hogy Jack Bauer visszatér a képernyőkre. Tizenhárom héttel ezelőtt újra felhangzott a digitális óra vészjósló pittyegése, és a valaha mozgóképen látott legfaszább akcióhős újra munkához látott. Múlt héten befejeződött a szezon, legalábbis azon nézők számára, akik az amerikai premier szerint követték a showt.
Spoilerek lesznek!
Ugye, az előre megvolt mondva, hogy az előző évadokhoz hasonlóan a történet ezúttal is 24 órát fog felölelni, a tizenkét epizódos limit betartása pedig eseménytelen órák beiktatásával és kihagyásával lesz megoldva. Miközben néztem a sorozat részeit, újra és újra eszembe jutott, hogy vajon mikor lesz az ugrás. Nem volt ugrás. Csak akkor, amikor már kezdtem azt hinni, hogy végleg elmarad. Az alkotók végül ügyesen kivágják magukat, átugornak tizenkét órát, és rendkívül hatásos utolsó tíz perccel örvendeztetnek meg bennünket. Kicsit összecsapott hatása van a dolognak, pedig erről szó sincs. Pazar megoldás, aminek köszönhetően végül megszületik a sorozat eddigi történetének egyik legerőteljesebb zárása.
Na, de most ugorjunk vissza egy kicsit. Lássuk, milyen is volt az évad cselekménye. Az első két rész alaposan felajzotta a rajongókat, ám igazság szerint ezután érkezett egy kis stagnálás. Néhány epizód, amelyek csak úgy voltak, de egy kissé unalmasra, jelentéktelen hatásúra sikeredtek. Valahol az ötödik rész környékén azonban elkezdődött fokozódni az atmoszféra erőteljes kisugárzása, és a tét is növekedni kezdett. A közel-keleti terroristák kezébe kerülő amerikai drónok ténye nem kevés feszültséget visz a történetbe. Aztán, ahogy arra a sorozat korábbi szezonjaiban is volt példa, lezárul az évadot nyitó szál, ám a hamuból rögtön előburjánzik egy újfajta fenyegetés, ami természetesen még az ártatlanokat gyilkoló automata repülőgépeknél is nagyobb veszélyt jelent. Jacknek ismét egy világháborút kell megakadályoznia.
És ha valaki, akkor Jack meg is tudja akadályozni. Elképesztő, hogy mennyire megváltozott a főhős személyisége az első évadban megismert, szerető, és a jövőbe bizakodóan tekintő családapa karakteréhez képest. Évadról évadra vált egyre vadabbá, egyre keményebbé a kezdetben sem pipogya figura, és ezúttal már valósággal rémisztő. Tulajdonképpen nincsen vesztenivalója, a nyolcadik évad végén megkezdett menekülése ellehetetlenítette attól, hogy részt vegyen a lánya életében, így csak egyvalami maradt a számára. A feltétlen hazaszeretete, az elvei, és halhatatlan küldetéstudata. Persze, az alkotók kapva kapnak az alkalmon, amikor újra belerúghatnak Jackbe, ezúttal erősebben, mint valaha, akinek így megint elborul az agya, jobban, mint valaha. És kapunk egy rendkívül erős, rövid, ámde velős ámokfutást, ami egy éles pengével végződik. És annak érdekében, hogy még véletlenül se legyen happy end, a főcselekmény lezárása után Jack kap egy telefonhívást, és a sorsa utoléri. Szörnyen szomorú a befejezés, de másfélét nagyon el se tudnánk fogadni.
Heller elnök karaktere egészen érdekes. Vele már korábban is találkoztunk, amikor védelmi miniszterként ügyködött, ám most már gyakorlatilag rá sem lehet ismerni. Az elnök ugyanis Alzheimer-kórban szenved, és már tervezi is a lemondását. Ám ekkor megérkezik a krízis, amin úrrá kell lennie. Ismét szövetségre lép Jackkel, és betegségéhez képest remekül helytáll. David Palmer óta a legszimpatikusabb elnökfigura. Az utolsó epizód végén, a reptéren elmondott szövege valósággal hidegrázást kelt, persze, pozitív értelemben. Ahogy az várható volt, Jack a terepen is szövetségesre talál Kate Morgan ügynök személyében, illetve visszatér Chloe is, aki egy múltbéli tragédia hatására alaposan megváltozott. A megkurtított epizódszám miatt nyilván nem volt mindenre idő, de én azért elviseltem volna, hogyha a Jack és a szintén visszatérő Audrey (az elnök lánya) között feszülő érzelmeket, és az újra fellángoló szerelmet jobban elmélyítik a készítők. A negatív oldalon is akadnak érdekes karakterek. A történetet olyan sötét alakok színesítik, mint Adrian Cross, Margot Al-Harazi, a visszatérő Cheng Zhi, és egy bizonyos áruló ügynök a londoni CIA irodánál.
Kiefer Sutherland ezúttal is szívvel-lélekkel alakítja a főhőst, sőt, még egy kis újító pluszenergiát is képes vinni a játékába. Maximálisan érezhető, hogy a színész mennyire örül annak, hogy négy év után újra belebújhat valószínűsíthetően kedvenc karakterének bőrébe. William Devane nagyon erős alakítást nyújt Heller elnök szerepében, ahogy Yvonne Strahovski (Kate Morgan) is remekül helytáll Sutherland mellett. A Trónok harcából már ismert Michelle Fairley lenyűgöző hitelességgel hozza az elszánt terroristát. Egyedül Kim Raverre (Audrey Boudreau) mondhatjuk rá, hogy valamivel gyengébb a vártnál.
Egyelőre nincs bejelentve a folytatás, de reménykedjünk benne, hogy ezt a kísérleti évadot sikeresnek fogják elkönyvelni a FOX-nál, és zöld utat adnak a következő szezonnak. Mert apróbb hibáival együtt a 24: Live Another Day első szezonja, azaz a 24 kilencedik évadja bőven megvan egy erőteljes 9/10.
