Nem hiszek a kemény zene haldoklásáról szóló tévképzetekben. Nemes egyszerűséggel hülyeségnek, sznobizmusnak tartom őket. A rock és a metal ugyanis egyáltalán nem haldoklik, sőt, egyre változatosabb a színtér, hiszen szépen sorban tűnnek fel az új bandák. Meg lehet figyelni, hogy az utóbbi néhány évben berobbanó új zenekarok legnépszerűbbjei női énekkel vagy női énekkel is operálnak. Így a Halestorm, az Amaranthe, vagy éppenséggel a The Pretty Reckless. Ez régebben azért ritka jelenség volt, de persze az sem kizárt, hogy én vagyok tájékozatlan. Nemrégiben, véletlenszerűen akadtam rá a Youtubeon a Battle Beast nevű zenekarra, amely illeszkedik az előbbi sorba, sőt, talán a legjobb az említett bandák közül. Most a csapat második albumáról lesz szó. A címen valószínűleg nem törték sokáig a fejüket a tagok, nemes egyszerűséggel ugyanúgy nevezték el az anyagot, ahogy korábban a zenekart is.
Hangulatos billentyűs bevezetővel veszi kezdetét a nyitódal, ami egyben az album egyik legkiemelkedőbb trackje. Ez a nóta ugyanis tele van tomboló energiával, ami megremegteti az egész házat, és alaposan megizzasztja a hangfalakat. Ugyanis nem leszel képes megállni, hogy ne hangosítsd fel ezt az elképesztően király, zúzós, magával ragadó darabot. A dalszöveg is pazar. A lírai én elsodródott a világűrbe, és most keresi a Föld felé vezető utat. Vissza az X bolygóról, ami nyilvánvalóan a tökéletes magányosság jelképe. Noora Louhimo maximálisan kihasználja kegyetlenül erőteljes hangját, a refrénben pedig - megsegítve egy kis férfi háttérvokállal - szabályosan bombát robbant.
2. Out of Control
A gitártémákra ráfoghatjuk, hogy kissé unalmasak, de még így is minőségi trackről van szó, különösen azért, mert a szintetizátorjáték bőven ellensúlyozza az előbb említett problémát. A téma ezúttal az őrület, ami remekül eltalált képek által elevenedik meg a dalban. Az ének ismételten csillagos ötös, különösen a refrén az, ami kiemelkedik ebből a szempontból.
3. Out on the Streets
A Children of Bodom Living Dead Beatjére hajazó nyitány után egy minden ízében fantasztikus, magával ragadó, dinamikus nóta veszi kezdetét, ami ráadásul pazar szóló-periódust is szállít. Ezúttal egy ütős poszt-apokaliptikus látomásról van szó, mélyebben belemerülve pedig a jövőtől való félelemről és a mindennapi küzdelemről szóló tartalmat tehetünk magunkévá.
4. Neuromancer
Annyi negatívumot fel lehet róni, hogy habár ez a nóta csupán négy perces, én mégis kissé túlnyújtottnak érzem. De persze, ez legyen az én bajom, összességében ugyanis ütős szerzemény ez is. A rendkívül fantáziadús szóló-rész csak a jéghegy csúcsa, ugyanis a dal végén egy igazán fülbemászó gitárrifnek is örülhetünk. És természetesen az ének ezúttal is elképesztően dögös, kemény, és magával ragadó. A dalszöveg eléggé összetett, jelen van benne a technikai forradalom negatív szemlélése, a válaszok keresése, az elnyomás, és a jövő kilátástalansága. A dalt minden bizonnyal William Gibson 1984-ben kiadott, azonos című cyberpunk regénye ihlette.
5. Raven
Állati ütős az alapkoncepció, miszerint a halál fekete szimbólumaként az égen repülő holló az emberiség pusztulásának egyetlen megénekelt szemtanúja. A dalszöveg szerint az emberiség saját találmányai, az öntudatra ébredő gépek okozzák az apokalipszist, és ez nem kevés tragikus felhanggal ruházza fel a nótát. Az ének a sikítozás határmezsgyéjén egyensúlyozik, és ez kibaszottul jól áll neki, Noora hangjától ezúttal is könnyen kirázhatja a hideg a hallgatót.
6. Into the Heart of Danger
A többihez képest ez egy lassúbb tétel. Zeneileg egyenesen fantasztikus, csodásak a gitártémák, a gitárszóló is ütős, a szintetizátor pedig csodálatos hangulati pluszt ad a dalnak. Az album egyik, ha nem a legjobb szövege érkezik ebben a trackben. Nem kell túlbonyolítani, a téma a félelmeinkkel való szembenézés. Az örök és mindig aktuális mondanivaló elképesztő tálalásban érkezik. Igazi ösztönző darab. Motivációt ad.
7. Machine Revolution
Tombol a sci-fis hangulat és nem is véletlenül, hiszen a cím nem hazudik a dal témáját illetően. A szöveg szempontjából remek húzás, hogy a gépek és az emberek szempontjából is bemutatásra kerülnek az események. Zeneileg igencsak változatos a track, a szólók pedig nagyon odavágnak.
8. Golden Age
Instrumentális, belemerülős darab, ami nagyon szép dallamokkal operál. Ezek a srácok tudnak zenélni, na! Amúgy ez a track leginkább a következő nóta bevezetőjeként van jelen.
9. Kingdom
Ez a következő nóta... Egy elképesztően ütős, fülbemászó zúzda, ami azonnal beszippant és végig fogságban tart. Fantasztikusan erőteljes track! A dalszöveg is csodálatos, remek képekkel operál. A Kingdom itt a teljes önmegvalósítást jelképezi és nekem állatira bejön ez az üzenet.
10. Over the Top
El lehet hallgatni, de nem egy nagy durranás. Igazság szerint eléggé fölöslegesnek érzem ezt a dalt, nem illik bele az album kimagaslóan minőségi összképébe.
11. Fight, Kill, Die
Hát az a nyitósikoly! Ütős (amúgy valószínűleg valamelyik csávótól származik, bár a fene se tudja...)! Amúgy ez se egy kiemelkedő darab, de az előzőnél még így is sokkal jobb. A halálig tartó küzdelem témaköre háborús, vérgőzös képek útján szerez érvényt magának.
12. Black Ninja
Ez volt az első dal, amit megismertem a Battle Beast-től. Elképesztően energikus darabról van szó, a gitártémák nagyon ütősek, Noora Louhimo pedig a mennyezetet is megrengeti, ráadásul igencsak változatosan énekel. A szöveg egy bizonyos nőnemű fekete nindzsa alakját járja körül. Szerintem ez a nóta leginkább a női nem dicsőítéséről szól, bár nyilván ez egy olyan dal, amit eléggé sokféleképpen lehet értelmezni.
13. Rain Man
Tökéletes zárása az albumnak, a főszerepben egy bizonyos Rain Mannel. Én úgy érzem, hogy ebben a nótában visszaköszön Barry Levinson 1988-as filmje, de persze tucat más módon is lehet értelmezni a szöveget. Különösen a refrént emelném ki az összkép tárházából, ugyanis az valami elképesztően durva dinamikával bír, igazi agyeldobó hatást gyakorol a hallgatóra.
Ez egy rendkívül jó album. Dinamikus, zúzós, magával ragadó, és elgondolkodtató. Noora Louhimo hangja pedig egész egyszerűen lehengerlő! 9/10.