Kérte: navigations
Így az írás elején magyarázkodnom kell egy kicsit. Navigations kérése ugyanis csak az 1997-es Neon Genesis Evangelion: Az Evangelion vége című egészestés produkciót takarta, és ez így is van jól, hiszen az olvasói héten értelemszerűen nem kérhettek sorozatelemzéseket, mert akkor soha nem készülne el a program. Ezt navigations szem előtt tartotta, viszont azt tudni kell, hogy Az Evangelion vége egy huszonhat részt felölelő animesorozat legvégső lezárása, ha úgy tetszik alternatív, vagy sokkal inkább második befejezése. Hideaki Anno szériája a 90-es évek közepén futott, konkrétabban 1995-ben és 1996-ban. 1997-ben készült el a másfél órás játékidővel bíró befejező mozifilm. A Neon Genesis Evangeliont és az Evangelion végét nem igazán lehet elszeparálni egymástól, a kettőről egy kalap alatt lehet érdemben beszélni. Így most én is ezt teszem, egy egészként kezelem a sorozatot és a mozifilmet, a végén egy közös pontszámot fogtok látni. Azért, hogy átláthatóbb legyen a poszt, szakaszolom az írást, és ilyen szempontból különveszem a Neon Genesis Evangeliont, és Az Evangelion végét.
Az írás enyhén spoileres, aki esetleg még nem látta ezt a mesterművet, és körvonalakban sem akarja tudni a lényeget, az óvatosan olvasson!
Neon Genesis Evangelion (1995-1996)
A történet főhőse egy iskoláskorú fiúgyerek, Ikari Shinji, akit beszervez a NERV nevű szervezet, amelynek vezetője a srác apja. Ikari lesz az úgynevezett Harmadik Gyermek, akinek a feladata egy óriási, harcra kifejlesztett robot irányítása. Nem csak őt választják ki erre a feladatra, hasonló funkciót lát el a szótlan, kissé furcsa Rei, és a nagyszájú Asuka is. A gyerekek feladata, hogy az EVA-nak nevezett robotokat felhasználva megsemmisítsék az emberiségre támadó, időszakosan érkező, Angyaloknak nevezett szörnyetegeket. Persze, ahogy halad előre a cselekmény, úgy hullik egyre lejjebb a lepel, mígnem végül végérvényesen kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik.
Az Evangelion kezdetben megenged magának némi szolid humort, sőt, gyerekességet is, viszont ahogy halad előre a történet, úgy lesz egyre mélyebb a sorozat. Epizódról epizódra nő a fajsúly, a gondolati réteg fokozatosan, és lenyűgöző tudatossággal bontja ki magát a néző előtt, aki a vége felé már alig tud hinni a szemének és a fülének. Rendkívül emberközpontú történetről van szó, mindennek az emberi kapcsolatok adják az alapját. És természetesen itt van maga az ember, ez a beképzelt, magányos faj, ami olyan aprólékosan, olyan részletesen bomlik le Hideaki Anno boncasztalán, hogy azt egyszerre öröm és gyötrelem nézni. Az emberi faj habitusának, világlátásának, konokságot, beképzeltséget, és zsenialitást egyaránt ötvöző attitűdjének ehhez foghatóan mély kielemzésével ritkán találkozhatunk. Kezdetben csak a tudomány kap reflektorfényt, majd fokozatosan megjelenik a tudomány mögött rejlő ember, a tudomány mögött rejlő lélek, a tudomány mögött rejlő Isten. Őszintén szólva az utolsó két epizód már annyira tömören, és olyannyira részletesen elemez súlyos dolgokat, hogy a nézőnek nagyon erősen kell koncentrálnia, hogyha mindent fel akar fogni abból, amit az Evangelion közvetít. Fókuszban a létezés, a Világvége, a gyűlölet, az önutálat, az egyéniség, az énkép, a teremtés. Ijesztő koktél, de Hideaki Anno az egészet lenyomja a torkunkon.
A karakterkidolgozás lenyűgözően részletgazdag. Shinjit rendkívül mélyen megismerjük, betekintést nyerünk apjához fűződő viszonyából eredő dilemmáinak, félelmeinek, gondjainak világába. Asuka egy nagyképű, tökéletességre törekvő, bunkó kis picsa, ám mégsem válik unszimpatikussá, sőt, miután megértjük személyiségtorzulásának okait, egyenesen megkedveljük. Rei furcsa figura, végig egyfajta különc zseniként tekintünk rá, és persze nagyra tátjuk a szánkat, amikor végül kiderül, hogy valójában miről is van szó. Fontos karakter még a NERV ezredese, és egyben Shinji és Asuka gyámja, Misato is, aki a főhőséhez hasonlóan mély karakterábrázolást kap.
Az animáció meglehetősen szép, a harcjelenetek látványosak, az akciók ütősek. Számomra különösen kiemelkedő élmény volt a fény-árnyék játékot fokozottan kihasználó, elsőosztályú beállítások megcsodálása, amelyekből meglehetősen sok akad a huszonhat epizód során. Az utolsó két részben különböző rajzstílusok, egymástól eltérően animált képek csapnak össze, az alkotók így teszik még töményebbé azt a bizonyos koktélt. Az EVA-k rendkívül jól néznek ki, ütősek, kemények, és amikor előjön valódi énjük, akkor aztán tényleg hátborzongatóak. Az Angyalok kidolgozása változatos, mindegyikük egyedi, és ez extra színt visz a szériába.
Neon Genesis Evangelion: Az Evangelion vége (1997)
Igen, kellett ez a film. Habár az első befejezéssel is maximálisan elégedett vagyok, azért azt mindenképpen elismerem, hogy a sorozat eléggé spirituálisan, befordulva, cselekménymentesen monologizálva zárja le az Evangeliont. Az Evangelion vége azonban cselekményt is ad a filozófia köré, és nem is mondanám alternatív befejezésnek, inkább a lezárás veszettül igényes kiegészítésének.
Az elképesztően felépített, lenyűgöző alapötlet valóságos katarzisba csap át ebben a nagyszerű fináléban és miközben az egyik legegyedibb világvége-értelmezéssel keveredő "újrateremtést" nézzük, olyan témák lesznek mélyebb elemzés áldozatai, mint a valóság, az álom, az előbbi kettő között húzódó határvonal, az élni akarás, és az önismeret. Mindez megint csak pazar egészbe, egy ütős koktélba összemixelve érkezik, és teszi egyértelművé, hogy Hideaki Anno a mozgókép történelmének egyik legbátrabb művésze. Ja, amúgy a játékidő első felében egyszer csak hirtelen, mintegy mellékesen, Misato közli, hogy ki is a tizennyolcadik angyal... Nem kicsit üt...
A hangulat nagyon, de nagyon szürrealista, a különböző, zseniálisan megálmodott, pazarul kivitelezett képek olykor már egyenesen ijesztőek. A látványvilág nagyban támogatja az atmoszférát. Már a játékidő első felében érkező akciójelenetek is durvábbak, véresebbek, erőszakosabbak a sorozat során látottaknál, később pedig az animáció nagyszabású, monumentális képei nyűgözik le a nézőt. Valahogy az egész, képileg is, tartalmilag is, szinte már felfoghatatlanul mély, egyszerűen varázslatos.
A Neon Genesis Evangelion olyasfajta mestermű, amilyennel meglehetősen ritkán találkozik a néző. A sorozat befejeztével ne tekintsétek lezártnak a történetet, tessék megnézni Az Evangelion végét, mert így együtt üt igazán nagyot ez a cucc. Hideako Anno az animeművészet, és egyben a mozgóképkészítés történelmének egyik legmélyebb, legfajsúlyosabb, legmeghökkentőbb, leglenyűgözőbb mesterművét tette le az asztalra a Neon Genesis Evangelion képében. Ez tényleg olyasmi, ami képes hatni a gondolkodásmódodra, a világszemléletedre. 10/10.
