Kérte: Power

Eddigi pályafutásom során viszonylag kevésszer találkoztam az Adam McKay által képviselt vígjátékvonulattal, ahogy Will Ferrell helyett is rendszerint inkább valaki mást választok, ha nevetni akarok. Most mit csináljak, unszimpatikus a csávó, ez van. Na de ha már az Olvasói Hét alkalmából úgyis kérik, akkor természetesen nem hagyhatom ki ezt a már majdhogynem kultikus vígjátékot, aminek a megnézését már amúgy is régóta tervezem. Na lássuk, hogy tényleg olyan említésre méltó-e a híres Ron Burgundy legendája!

A 4-es csatorna uralja a San Diego-i tömegmédiát, és ez elsősorban a nézők nagy kedvencének, a hírolvasó Ron Burgundynak (Ferrell) köszönhető. Burgundy csapatával, Briannel, az utazóriporterrel (Paul Rudd), Brickkel, a fogyatékos időjóssal (Steve Carell), és a sportrovatért felelős Champpel (David Koechner) együtt fürdőzik a népszerűségben. Egészen addig, amíg meg nem jelenik a csatornánál a feltörekvő, karrierista beállítottságú Veronica Corningstone (Christina Applegate), aki bizony a hírolvasói posztra pályázik. Már pedig eleddig a nézők még nem láthattak nőt ezen a poszton. 

Kezdetben valahogy nagyon nem érdekelt ez a film, és kissé untatott is, illetve az első néhány poénnál nem értettem, hogy min is kéne nevetnem. Aztán valahol a tizedik, vagy legkésőbb a tizenötödik perc környékén kegyetlenül magába rántott ez az eszetlen tálalású, de ugyanakkor mégis intelligens komédia. Lenyűgöző, hogy McKay és Ferrell párosa képes ennyire könnyeden, ennyire viccesen bemutatni a huszadik század forradalmi folyamatát, ami alatt a női karrieristák megjelenése, a hölgyek magas pozícióba jutása, az egyenjogúság a média terén való elérése értendő.

McKay kreatív rendezésének köszönhetően sokszor olyan a film, mintha (figyelem, faszság következik!) élőszereplős rajzfilmet néznénk. A különböző különös, és jóízűen idióta beállítások és jelenetkoreográfiák nem kevésszer juttatják eszünkbe példának okáért a Tom és Jerry vagy a Bolondos dallamok stílusát. Habár az egyedi poénvilágot meg kell szokni, idővel azért már gyakran nevetünk a remek tálalásban előadott baromságokon, és a pazarul megírt dumákon. Különösen érdekes megfigyelni, hogy mennyi rövid, de fergeteges benyögéssel, könnyakasztóan vicces félmondattal szolgál a produkció.

Ami talán a legjobban tetszett a műben, az a karakterek részletgazdag kidolgozása volt, ami, valljuk be, igen ritka még a jó vígjátékok esetében is. Ron figurája tökéletesen prezentálja az elvakult, népszerűség okozta nagyképűséget, és a maszkulin dominancia sztereotípiákra támaszkodó képviseletét egyaránt. Champ a bunkó, konzervatív paraszt, Brian a lazáskodó, könnyelmű fickó, míg Brick a szerethető idióta. Veronica karaktere is rendkívül jó, a figura remekül példázza, hogy milyennek is kéne lennie egy valamirevaló karrierista nőnek.

A színészi játékok meglepő módon frenetikusak. Will Ferrell kifejezetten nagyot alakít a címszerepben, ahogy Steve Carell is jó, de aki a kanok közül viszi a prímet, az egyértelműen Paul Rudd, aki tényleg lenyűgöző, sokszínű játékot produkál. Az amúgy is szép, de a sminkesek által valóságos bombázóvá varázsolt Christina Applegate is pazar produktumot tesz le az asztalra.

Kellemes meglepetés volt számomra A híres Ron Burgundy legendája, asszem rálesek a második részre is! 8/10.