Igen, a magyar forgalmazó részéről rendkívül csúnya dolog volt, hogy a címben kiemelte a TED-et. Ejnye-bejnye...
Na, most, hogy lefutottuk a kötelező nyitókört, amit egy eme filmről szóló cikk elejéről nem szabad lehagyni, ejtsünk néhány szót Seth MacFarlane 2012-es rendezéséről. A Ted egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobb vígjátéka, hiszen a Family Guy humorvilágának élőszereplős moziba való átültetése ennél jobban aligha sülhetett volna el. Remek karakterek, elképesztően beteg poénok, és természetesen popkulturális utalások tömkelege. Ez volt a Ted, ami annyira jól sikerült, hogy természetesen esély sem volt rá, hogy MacFarlane következő nagyvásznas produkciójával, az A Million Ways to Die in the West című filmmel felülmúlja az előző mozgóképet. Valóban nem olyan jó, nem annyira kreatív. De bőven megér egy-két megnézést, mert kétségtelenül vicces, és szórakoztató. Spoilerek vannak!
Albert (Seth MacFarlane) a minden sarkon életveszélyt rejtegető vadnyugaton él, és megrögzötten utálja a kort, amibe született. Egyedül barátnője, Louise (Amanda Seyfried) képes annyi boldogságot csempészni a férfi mindennapjaiba, hogy az így képes legyen elviselni ezt a szörnyű, vad világot. Amikor a lány váratlanul szakít vele, Albert rendkívüli módon elszontyolodik, ám amikor végre hajlandó újra kimozdulni, találkozik a város új lakosával, Annaval (Charlize Theron), aki a rettegett bandita, Clinch (Liam Neeson) felesége, ám erről a főhős mit sem tud, és a megismerkedés után egyre szorosabb viszony kezd kialakulni kettejük között.
Seth MacFarlane kiválóan rendezte meg a filmet, a direktori teljesítmény magas színvonala már-már komolyan meglepő. Egymást váltják a remek beállítások, az ügyesen megkomponált, humoros jelenetek. A fényképezés felhasználása is nagyban színesíti a produkciót, hiszen számos nagyszerű felvételt csodálhatunk meg. Az agyatlan komédiához szép nagytotálok, csodálatos naplementék szolgáltatják az aláfestést. És persze, a rendező nem állta meg, hogy ne pakoljon bele a műbe néhány emlékezetes cameót, így tiszteletét teszi Christopher Lloyd, Ryan Reynolds, Ewan McGregor, és Jaime Foxx is. Nekem személy szerint Reynolds jelenete jött be ezek közül a legjobban, azon még percekkel később is röhögtem.
A cselekmény alapvető klisékből épül fel, a történet alapváza szemernyi fantáziát sem tartalmaz. Nem szépítem, ez a film gyakorlatilag az égvilágon semmiről sem szól. Itt van a szerencsétlen balfék, akiből végül hős válik, és rájön, hogy a hőn imádott nő meg sem érdemli őt, így behúzza a még jobb csajt. De alapvetően ennyi az egész, és semmi több. Ám MacFarlane poénvilága mégis érdekessé teszi a filmet, hiszen egymást váltják az elképesztőbbnél elképesztőbb hülyeségek, továbbá remekül működik a vadnyugat kifigurázása, és a jelenkorra rávezethető néhány reflektálás is.
MacFarlene nem túl jó színész. Persze, alapjában véve elviszi a szerepet a hátán, mert nem sül le a bőr a képünkről, amiért kissé esetlen aktori botladozásait kell néznünk, de a jövőben azt tanácsolnám neki, hogy maradjon a szinkronmunkáknál, az írásnál, meg a rendezésnél, és hagyja a főszerepet valaki másra. Charlize Theron hozza a kötelezőt, érződik, hogy a színésznőnek nem volt túl megerőltető ez a lightos szerepecske. Liam Neeson kissé kifigurázza önmagát, mint nyugdíjas kemény legényt, merthogy ugye az utóbbi időben ilyen szerepekben láthattuk a színészt, de ez jól is áll neki. Lehet, hogy meglepő, de nekem Amanda Seyfried játéka jött be a legjobban, hiszen a gülüszemű színésznő (és nem is Seth MacFarlane lenne a rendező, ha ennek a tulajdonságnak nem szentelne a film egy(-két) jelenetet) maradéktalan hitelességgel kelti életre a természetesen rendkívül egyszerű, klisés, de kétségtelenül szükséges mellékalakot, a főhős tulajdonképpeni motivációját.
Jó kis vígjáték ez, de ennél egyáltalán nem több. Nem olyan kirobbanó, forradalmi komédia, mint a Ted, hanem egyszerű, könnyed szórakozás, amit akár többször is szívesen megnézünk majd, mert bőven rendelkezik értékekkel. Nem nyújt újat, de a régi receptet, nyakon öntve Seth MacFarlane elmebeteg humorával, maradéktalanul hozza. 7,5/10.
