Rémesen száguld előrefelé a Trónok harca, fogynak az epizódok. Ennek egyszerre örülünk is, hiszen minden részben nagy lépésekben halad előre a sztori, de azért ott van bennünk, hogy ha ennek vége, akkor megint jön tíz hónapnyi várakozás az ötödik szezon kezdete előtt. A múlt héten nem volt friss epizód, így legalább csigázódhattunk egy kicsit. Most azonban már könyörtelenül megérkezett a nyolcadik rész, és hozta magával a félelmet, a vért, és a gyomorforgató sokkhatást.

A cikk tartalmazza az előző (4X07) rész végének leírását!

Kezdésnek visszaevezünk Szegfűhöz, mielőtt még teljesen elfelejtenénk, hogy ő is létezik ebben a történetben. És bizony, érkeznek a vadak, és Jonék a nyitójelenetet követő kétségbeesett tanácskozása egyértelművé teszi, hogy a Fekete Várra leselkedő veszedelem már nagyon közel van. Meg amúgy az IMDB is nyilvánvalóvá teszi.

Daenerys szála ezúttal két blokkot kapott, az elsőben Szürke Féreg nagyon stíröli Missandeit, majd zavarba jön, és lesüti a szemét. Ezt követően Dany és Missandei kidumálják a kasztráció témakörét, mert az olyan vicces. Ám, ami érdekesebb, az a második Meereenben játszódó szakasz, ugyanis Jorah Mormont lelepleződik, aminek egy rendkívül feszült jelenet lesz az eredménye, amelyben Emilia Clarke és Iain Glen egyaránt remekelnek.

Zajlik az élet Sasfészekben is, hiszen emlékszünk még, hogy az előző rész úgy ért véget, hogy Kisujj kihajította az asszonyt a picsába, ennek megfelelően van ok az aggodalomra, hiszen ha a fejesek rájönnek a dologra, akkor beüthet a gebasz. Ügyes húzás az alkotóktól, hogy Petyrt a sorozat történetében gyakorlatilag először mutatják esendőnek, olyan embernek, aki igenis fél az esetleges következményektől. Ám ekkor megérkezik Sansa, aki ebben az epizódban kissé átértékelődik, a változás kétségtelenül érdekes irányba mutat. Sophie Turnert nagyon meg kell dicsérnem a színésznő kihasználja az adódó lehetőséget, és a sorozat eddigi története során először parádézik úgy istenigazából.

Nekünk fáj nézni azt az összetört korcsot, azt a gyógyíthatatlan lelki nyomorékot, amivé Theon vált Havas Ramsay uralma alatt. Alfie Allen rendkívül jól játszik, maga a szál pedig a történet legkomorabb, leghátborzongatóbb vonulata. Ja, és úgy néz ki, Bryan Fuller kölcsönadta a maszkmesterét.

Kapunk egy vicces jelenetet is, ami természetesen Aryához és a Vérebhez fűződik, mintegy fellazítva a hangulatot, mielőtt jön a lényeg...

...ami természetesen megint Királyvárban székel. Először is láthatunk egy rendkívül erős jelenetet, ami Tyrion cellájában játszódik, az Ördögfióka a bátyjával beszélget. Peter Dinklage olyan hiteles monológot nyom, amibe beleremeg a képernyő. Fókuszban a háború és az öldöklés fölösleges mivolta.

És aztán jön a párbaj. Amely során eldől, hogy Tyrion élhet-e, avagy meg kell halnia. Oberyn csap össze a Heggyel, előbbi képviseli a törpét, utóbbi pedig a vádat. Oberynt a bosszú fűti, és rendkívül nagyképűen áll a harchoz, így van is okunk félteni őt is, de főleg természetesen Tyriont. A harc rendkívül jól van megkoreografálva, a hangulat pedig másodpercről másodpercre válik egyre feszültebbé, az erőviszonyok nagyon kiegyenlítettek. Ám ami végül jön, arra tényleg nem számíthat az a néző, aki nem olvasta a regényt. Brutalitás, és letaglózó döbbenet minden mennyiségben.

Jó rész volt ez is, alig várom a folytatást. 8,5/10.